10. rész: Kibékülés

Sziasztok!:) Megérkeztünk a 10. résszel, reméljük elnyeri tetszéseteket! :) Jó olvasást :*
Ui.: hagyjatok valami nyomot magatok után ;)

*Bella szemszöge*
Bármikor elmegyek meglátogatni Vivit és Alexát, csak veszekednek megállás nélkül, viszont ha négyszemközt beszélek az egyikükkel, szomorúak, és hiányoznak egymásnak, de sajnos maguknak ezt nem vallják be. 
Egyik délután a telefonomon megszólalt egy lágy dallam, ami azt jelezte, hogy Sziki hív:
-Szia Peti! - köszöntem kedvesen.
-Helló Bella! Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk!
-Nagyon jó ötlet! Mire gondoltál? - kérdeztem kíváncsian.
-Rég láttalak. Úgy tudom, te még nem találkoztál Bence barátnőjével, igaz?
-Sajnos még nem.
-Mi lenne, ha akkor megismernéd, és elbeszélgetnétek?
-Az nagyon jó lenne. Mikor, és hol? - kérdeztem fülig érő szájjal.
-Mondjuk nemsokára Bennyéknél? Az előbb hívott, hogy nincs-e kedvem átmenni, és én rögtön Rád gondoltam.
-Oh... Ez nagyon kedves tőled!
-Akkor indulok is érted! Tíz perc, és ott vagyok - mondta, majd bontottuk a vonalat, és rohantam készülődni.
Sziki pár perc múlva ide is ért, és indultunk Panniékhoz. Amikor odaértünk, egy göndör, fekete hajú lány nyitott ajtót.
-Szia, gondolom te vagy Bella. Panni vagyok, örvendek - nyújtja kedvesen a kezét.
-Szia! Igen, én is örülök - mosolyogtam, majd két puszi után bevezetett a lakásukba. Gyönyörű és tágas kis otthon volt. Bementünk a nappaliba, ami össze volt kötve az étkezővel és a konyhával. Sziki otthonosan lehuppant az egyik kanapéra, majd én is odaültem mellé. Megvacsoráztunk, beszélgettünk, majd elköszöntünk, és Peti hazavitt. Már indult volna haza, mikor megkérdeztem, hogy nem akar-e nálam aludni. Bólintott, bejött a lakásomba, majd megfürödtünk (persze külön). Lemostam a sminkem, ami egy kis szempillaspirálból és tusból állt, majd lefeküdtünk aludni. 
Reggel arra keltem, hogy Sziki nincs mellettem, de kaptam egy SMS-t tőle, hogy el kellett mennie, de majd hív. Mire felkeltem az ágyból, már 13 órát mutatott a telefonom. Gondolkoztam, s rájöttem, hogy lehetne kibékíteni Alexát és Vivit, mert ez az állapot tűrhetetlen. 
Felhívtam Olit és Ya Ou-t, hogy kitaláljunk valamit.
-Szia Oli! Tudunk beszélni?
-Szia Bellus! Persze, mondjad! 
-Az a helyzet, hogy Alexáék úgy összevesztek, hogy egy ideje egymáshoz sem szólnak - közöltem vele kissé szomorúan.
-Igen, hallottam. Vivi mesélt róla. 
-Tennünk kell valamit!
-Van ötleted? - kérdezte kíváncsian.
-Igen! Pont ezért hívtalak - mondtam elszántan.

.............

-Nagyon jó ötlet! - örült meg Olivér.
-Akkor hívom Ya Ou-t! Szia! - mosolyogtam, majd elköszöntem a fiútól.
-Szia! - köszönt el, s bontotta a vonalat.
Másik barátomnak is tetszett az ötlet, amit Viviék érdekében találtam ki. Megbeszéltük, hogy elhívják a csajokat úgy, hogy ne tudják, ott lesz a másik is.

............

Pár óra múlvára beszéltük meg az időpontot a fiúk lakására. Panni, Sziki, Benny és én már ott voltunk. Először Oli és Vivi ért ide. Azt mondtuk nekik, hogy még várunk a "filmnézéssel", mert majd jön még a pizza. Nemsokára megérkezett Alexa és Ya Ou is. Nagyon fagyos volt a hangulat a két lány összezördülése miatt. Leültünk a kanapéra, majd beraktam a DVD lejátszóba azt a lemezt, amit otthon én szerkesztettem. A filmet kis kori és mostani közös képekből, videókból vágtam össze. Úgy döntöttem, hogy ByTheWay dalokat rakok be háttérzeneként. A videó körülbelül 10 perces volt. Amikor vége lett, mind a két lány szemébe könnyeket láttam. Egymásra néztek, és nagyjából egy percig csak a másik tekintetét fürkészték, aztán felálltak, és szorosan megölelték egymást, és egy szó hangzott el egyszerre a szájukból:
-Sajnálom...
*Vivi szemszöge*
Könnyes szemmel öleltem meg barátnőmet, azután a kisfilm után, amit Bella levetített nekünk. Vacsora közben sokat nevettünk, majd mindenki hazament. Minket Lexivel Oli vitt haza, mert Ya Ou autója a szervízbe volt. Otthon Alexával még átbeszéltük a dolgokat, és egyetértettünk abban, hogy Bella nélkül még mindig haragban lennénk. Sokat köszönhetünk neki és a fiúknak. Közben megismertük Bence barátnőjét is, Pannit. Nagyon kedves lány. Szerintem jó barátnők leszünk. Nem tett jót ez a sok veszekedés, örülök, hogy vége. Most már nyugodt szívvel tudok elaludni, úgy, hogy újra mondhatom: RÁ MINDIG SZÁMÍTHATOK...