2. rész: A találkozás

Sziasztok drágák!:) Vasárnap indult el a blogunk, és már száznál több oldalmegjelenítésünk van!! Ez nekünk nagyon nagy dolog. Köszönjük!:) Kérlek kommenteljetek, akár ide, akár facebookon. A fejezetről annyit, hogy ez egy kicsit hosszabbra sikeredett..Reméljük mindenkinek tetszeni fog! Puszi: Vivi, Bella, Alexa xx

*Vivi szemszöge*
Az a pár nap, amit otthon töltöttem, hamar elszállt. Nagyon hiányoztak a szüleim, viszont örülök, hogy már önálló életet élek. Ma van ráadásul Mosolynap, amikor mindenkire mosolyogni kell, hogy tegyük szebbé az országot, és mindenki más napját. Délután két órakor indultam vissza Pestre, ezért anyuéktól érzelmes búcsút vettem, majd felszálltam a buszomra. Nagyon gyönyörű idő volt, egyetlen egy felhő sem tudta elrontani a 'mosolynapomat'. Az autóbuszon nem voltak olyan sokan, de valahogy még is olyan kínosan éreztem magamat..Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy fiú száll fel a következő megállónál. Fiatal volt, szemeit napszemüveg takarta. Arca nem tükrözött boldogságot. Sapkát viselt, ami eltakarta a haját. Nagyon ismerős volt nekem, de nem jöttem rá honnan. 
-Szabad ez a hely? - kérdezte, s a mellettem lévő ülésre pillantott.
-Persze! - vettem el táskámat, amit az ölembe helyeztem.
Láttam, hogy nagyon szomorú, s mint egy igazi wayer, kötelességemnek éreztem, hogy felvidítsam, ezért előkotortam a csomagomból egy mosolynapos szórólapot, és felé fordultam.
-Szia! Ne haragudj, látom nem vagy túl vidám. Nem tartozik rám miért, csak szeretném, ha elfogadnád tőlem ezt a szórólapot - mondtam mosolyogva, majd kezébe nyomtam a papírt.

                                               ByTheWay Mosolynap!
          Adj egy mosollyal többet a világnak minden hónap 18-án! Tegyük együtt
         szebbé az országot, s embertársaink napját! GIVE THE WORLD A SMILE
                                    Forgalmazza: ByTheWay & Wayers

Miután a fiú elolvasta, a szája mosolyra húzódott. 
-Ez nagyon kedves! Köszönöm - nézett rám.
-Igazán nincs mit! Remélem kicsit jobb kedvre derítettelek! - mondtam mosolyogva.
-Mesélnél nekem egy kicsit bővebben a mosolynapról? - kérdezte félénken. Örültem ennek a kérdésnek!
-Persze! De előbb. Én Vivi vagyok! - nyújtottam felé kezem.
-Én pedig O...Krisztián!! - mondta, s kezet rázott velem. Miért kezdte a nevét "O" betűvel? De mindegy is. A keze selymes volt, de erős. A napszemüveget még mindig nem vette le, amit már furcsálltam. 
-Tehát. Nem tudom, ismered a ByTheWayt? 
-Hát..nem igazán - még nagyobb mosoly ült arcára. 
-Akkor kezdjük is az elejéről. A ByTheWay az idei X-Faktorban tűnt fel. A 4. élő adásban kiestek, de miután egy másik versenyző kiszállt, a helyére léptek, és egészen a 2. helyig jutottak! Az elsők is lehettek volna, de mivel Danics Dóra édesanyjának nagy ismertsége van, a lány az első helyig ment el párbaj nélkül. A ByTheWay utána hatalmas sikerre tett szert, minden hétvégén mennek koncertezni, számos daluk jelent meg, mindig feldolgoznak valamilyen számot. Klippet forgatnak, fotózásokon vesznek részt, stúdióznak. Mellékesen, Pesten most lesz egy fellépésük, amire én is megyek két barátnőmmel. A BTW találta ki a mosolynapot, hogy legyen egy nap, mikor az emberek megállnak, és mosolyognak. Hisz egy mosoly mindenkinek örömet hoz - meséltem neki, és ő figyelmesen hallgatta szavaimat. 
-Akkor látom nagy rajongóval állok szemben! Pontosabban ülök mellette! - nevette el magát.
-Az egyik legnagyobbal! - mondtam vigyorogva.
-Mit jelentenek ők neked? Mármint miért olyan fontosak? - a kérdésén eléggé meglepődtem, de máris válaszoltam.
-Igazából..ez elmondhatatlan érzés..Olyan különleges hangjuk van, s mikor meghallom, boldog, magabiztos, és erős leszek! Megtanították, hogy ne adjam fel az álmaim, és, hogy mindenkinek segíteni kell, mert addig lehet, amíg lélegzünk! Árad belőlük a szeretet, a kitartás. Örülök annak, hogy az ország szebbé tételére használják fel a hírnevüket. És ahogy ők mondták, nem ismertek, hanem elismertek akarnak lenni - mosolyogva hallgatott végig Krisztián, én pedig csak mondtam, mondtam és mondtam.
-Értem! Ez tényleg szép dolog! Eddig még nem nagyon hallottam róluk, mert Angliában éltem. 
Ezen a mondatán kicsit elgondolkoztam. Később elmondta, hogy 22 éves lesz..A napszemüveg még miért van rajta? És a sapka? Miért nem vágta rá egyből, hogy Krisztiánnak hívják, mikor megkérdeztem? Nah, meg tud főzni? Nagy gondolkodásomat ő zavarta meg, mikor felállt mellőlem, és közölte, itt lakik, és le kell szállnia.
-Na ne! Itt laksz? - kérdeztem, mire gyorsan felpattantam, s a vállamra dobtam a táskámat.
-Igen! Miért? Csak nem te is? - kérdezte vigyorogva.
-De! Jajj de jó! - mondtam boldogan, majd együtt leszálltunk a buszról. A szomszédos háztömbben lakik. Nagyon kedves srác, már csak a szemére, és a hajára vagyok kíváncsi, mert eszméletlen ismerős. 
-Nem szeretnél feljönni hozzám? Bemutatnám neked a barátnőmet, Alexát! - kérdeztem, miközben a járdán sétáltunk.
-Dehogyisnem! Ez nagyon jó ötlet, miért is ne? - nézett rám mosolyogva. 
Hamar hazaértünk, csengettem, és Alexa ajtót nyitott.
-Szia! Megjöttem! - öleltem meg a lányt.
-Szia! Már nagyon hiányoztál! Öö, ki az új vendégünk? - kérdezte Alexa kicsit meglepetten.
-Jaj, de bunkó vagyok. Ő itt Krisztián, a buszon ismertem meg, és képzeld, a szomszéd háztömbben lakik. 
-Szia! Örvendek - nyújtotta kezét a fiú.
-Helló! Üdv nálunk. Gyere beljebb - tessékelte be a lakásba egy mosoly keretében.
Itt volt Bella is, így őt is megismerhette.
-Szia Vivim! - huppant fel a tv elől, majd megölelt.
Krisztiánnak ő is bemutatkozott, majd a fiút megkínáltuk üdítővel, és sütivel, majd leültünk négyen a kanapéra.
-Nah és lányok? Ti is nagy ByTheWay rajongók vagytok? - kérdezte az új barátunk nevetve.
-Még szép! - vigyorgott Alexa.
-Gyere Krisz, mutatok valamit! - húztam fel két kezemmel a kanapéról.
-Ohh micsodát? - kérdezte kíváncsian.
-Nah, gyere már! - nevettem.
Bevezettem a szobámba, ami tele volt ByTheWay poszterrel, a falon egy szabad hely nem volt.
-Te jó ég - mondta meglepődötten.
-Nem tetszik? - kérdeztem csalódottan.
-De, de! Nagyon! - láttam, ahogy pír vándorolt arcára.
Bella elénk lépett, s elkezdte mondani, ki-kicsoda. 
-Ő itt Vavra Bence, most lett 20 éves, neki van a legmagasabb hangja, és eszméletlen gyönyörű. Mellette Szikszai Péter, vagyis Sziki. Ő a legidősebb, 27 éves. Neki rekedtes a hangja, és hátborzongatóan szuper! - mondta mosolyogva Bella. Krisz közben kuncogott, bár nem tudom miért.
-Ő itt Feng Ya Ou Ferenc, de mindenki csak Ya Ou-nak hívja. Van egy kis ázsiai beütése, hiszen a nagyapja kínai, ő viszont itt született, és a gyermekkora is Magyarországhoz köti. 22 éves, és tökéletes..-mondta Alexa az utolsó hangot suttogva, de mint a legjobb barátnői, mi azt is meghalljuk, amit gondol.
-Ő pedig Patocska Olivér - mondtam csillogó szemekkel, és az egyik poszteren a szőkeségre mutattam.
-21 éves srác, ő találta ki a mosolynapot. Kitartó, és magabiztos, nem adta fel az álmait! Tud rappelni, és nagyon jól énekel - mondtam.
-Értem. És szerintetek ki a leghelyesebb? - kérdezte komolyan, de lehetett hallani hangján, hogy mindjárt elneveti magát.
-Hát..öhm..szerintem Sziki. Azért, mert nagyon helyes, művelt és magabiztos, mégis vicces - mondta félénken tarkóját vakargatva Bellus.
-Szerintem Ya Ou. Titokzatos, kedves és aranyos. Komoly, de ha kell, megbolondul - hajtotta egymás után határozottan a szavakat Alexa.
-És szerinted Vivi? - fordult felém Krisztián.
-Nekem Oli a legszimpatikusabb! Okos, vicces, helyes és céltudatos.
Miután ezeket 'megtárgyaltuk', kimentünk a konyhába, mert a sütemény után nagyon szomjasak lettünk. Feltűnt, hogy Krisztiánon még mindig rajta van a napszemüveg, így hát vettem a bátorságot, majd megkérdeztem tőle felvont szemöldökkel:
-Amúgy a lakásban vagyunk! Nem veszed le a napszemcsid?
-Hát jó, leveszem..de nem ijedjetek meg, vagyis maradjatok nyugodtak - ekkor a lányokkal egymásra néztünk.
-Mégis miért mondja ezt? - kérdeztem magamban.
Először a sapkát vette le és hirtelen leblokkoltam, hogy kit látok...

1. rész: A koncert

Sziasztok!:) Megjöttünk az 1. fejezettel, reméljük tetszeni fog:) Puszi: Vivi, Bella, Alexa xx

*Vivi szemszöge*

Pár hete költöztünk fel Pestre a legjobb barátnőmmel, Alexával. Elég nyugis és szép albérletben lakunk. Nagy szerencsénk volt, hisz egykori osztálytársunk, és legjobb barátnőnk, Bella, a szomszédban él, s tölti mindennapjait.

Épp a szobámban ücsörögtem, s néztem a facebookot, mikor Alexa hirtelen berontott.
-Vivi! Vivi! Képzeld, a ByTheWay most szombaton lép fel a városban! Muszáj elmenni! – a hír hallatára felugrottam az ágyról és együtt sikítottunk barátnőmmel.

-Várj! Most szombaton? – kérdeztem ledöbbenten.

-Igen! De miért? – érdeklődött felvont szemöldökökkel.

-Jaj ne.. Megígértem anyuéknak, hogy a hétvégén hazalátogatok.. – hajtottam le a fejem csalódottan.

-Ne már! Nem tudsz előbb menni? A suli csak két hónap múlva kezdődik! – kérdezte szomorúan Alexa.

-Háát.. Megkérdezem, de nem ígérek semmit! Muszáj az első sorban tombolni, ki nem hagynám! – köztudott, hogy mi hatalmas rajongók vagyunk.

            Nagy gondolkozásunkat a csengő zavarta meg.

-Kinyitom! Biztos Bella lesz! – szaladt Alexa az ajtóhoz, és igaza is lett.

-Hellóka! – köszönt vidáman a barátnőnk.

-Szia! – kerekítettem egy széles mosolyt arcomra, majd Lexával indultunk Bellus felé, hogy szorosan megöleljük.

-Nem tudom, szereted-e, vagy ismered-e, de képzeld, most hétvégén a ByTheWay lép fel a plázában! Mi Vivivel hatalmas rajongók vagyunk! – nézett rám a barátnőm egy mosoly keretében. Mivel régóta nem beszéltünk Bellával személyesen, nem igazán tudjuk, hogy mit szeret.

-Ezt nem mondjátok komolyan. Ti is Wayerek vagytok? Ezt nem hiszem el!

-Igen! De jó. Akkor eljössz a koncertre? – kérdeztem vigyorogva Bellát.

-Persze! Ki nem hagynám! Úgy örülök, hogy megint így hárman vagyunk, ahogy régen – mondta, s közben szorosan magához húzott minket egy ölelésre.

-Igen, csak lehet, hogy Vivi nem lesz itt – biggyesztette le száját Alexa.

-Miért? Kötelező eljönnöd! – próbált szigorú lenni Bella.

-Szeretnék is, meg minden, csak most megyek haza Mosonmagyaróvárra, de próbálom át tenni egy másik napra. Megyek is, felhívom anyut – fogtam telefonom, és a nappaliból a szobámba siettem. Körülbelül a harmadik csengés után felvette anya.

-Szia Kicsim! Minden rendben? – kérdezte anyu kicsit féltőn, mivel nem sűrűn hívom este fél nyolckor.

-Szia! Persze, ne haragudj, hogy zavarlak, csak azért hívlak, hogy előbb nem mehetnék haza?! Mert a kedvenc bandám itt koncertezik a közelben, és Bellussal, meg Alexával szívesen elmennék!

-Csak nem a ByTheWay?

-De igen! – válaszoltam félénken.

-Vivi! 19 éves vagy! Megérdemlitek, hogy elmenjetek bulizni, és én nem szólok bele, hiszen tudod apáddal mi mindig szívesen látunk itthon! – megkönnyebbültem szavaitól, így megbeszéltük, hogy holnap (kedden) elmegyek, és csütörtök délután jövök haza. Elköszöntünk egymástól, jóéjszakát kívántam, és letettem a telefont. Mikor kimentem a konyhába, Alexáék forró csokit szürcsöltek.

-Nah mi a szitu? – kérdezte bögrével a kezében Bella.

-Hát.. – mondtam szomorúan, hogy elhitessem velük, nem mehetek – anya azt mondta, hogy…MEHETEK!!

Mind a hárman sikítva ugráltunk a földön és a kanapén. Mikor lenyugodtunk kicsit, mondtuk Bellusnak, hogy ezt meg kell ünnepelnünk, ezért kiválasztottunk egy filmet, csináltunk popcornt, és leültünk a mi ’házi mozinkba’. A tökéletes hang című filmet néztük. Már mindannyian láttuk, de mégis sokat nevettünk rajta, közben még a dalokat is kívülről énekeltük. A film végén Bellus egy nagyot ásított, amin Alexával elkezdtünk nevetni.

-Ne haragudjatok, de szerintem megyek haza aludni, mert már alig állok a lábamon! – mondta szinte csukott szemmel Bella.

-Jó, mi is megyünk! Még szerencse, hogy közel laksz – mondtam mosolyogva szomszédunknak. Kikísértük, becsuktam az ajtót és bementem a szobámba. Most Alexa ment fürödni előbb, s mire én sorra kerültem volna, elnyomott az álom. Megálmodtam a koncertet. Nagyon jól éreztük magunkat! Fotót készítettünk, szereztünk autogramot, majd Oli elhívott egy randira! Mikor a lányok ezt megtudták, kicsit irigyek voltak, de nem sértődtek meg, hisz' Bellának Sziki tetszik, Alexának pedig Ya Ou. Persze Bennyt is imádjuk, de neki, és legjobb barátnőm "szerelmének" van barátnője. Peti és Oli viszont szingli. Másnap, mikor Olivérrel a randira mentünk, egy gyönyörű étterembe vitt a szőke hercegem. A hajam ki volt engedve, egy fehér póló, barna kabát, és egy farmer volt rajtam. Nyakamba egy halvány rózsaszín sál lógott. 
Az este csodálatosan telt, mikor arra lettem figyelmes, hogy már búcsúzkodunk. Olivér megölelt, majd vészesen közelített ajkaival az enyéim felé. Már majdnem megcsókolt, mikor ébresztőórám hangjára riadtam fel.
-Pont a legjobb résznél!-bosszankodtam magamban. De ez mindig így szokott lenni. Kikászálódtam az ágyamból, s odaslattyogtam a szekrényemhez, majd kiválasztottam a ruhámat. Szőke hajamat egy hajgumival felkötöttem, a szememre pedig egy kis halványlila sminket kentem. Felnéztem a szobámban függő faliórára, ami már fél kilencet mutatott, a buszom pedig fél óra múlva indult. Gyorsan összedobtam a táskámba a cuccaim, ettem egy tál müzlit, majd bementem Alexa szobájába, aki szerencsére már ébren volt.
-Szia! Sietek a buszhoz, csütörtökön jövök!-nyomtam puszit az arcára. -Aztán nem rosszalkodni!-mondtam szigorúan, miközben a mutatóujjamat a levegőbe lendítettem.

Jó, majd még beszélünk. Vigyázz magadra, szió!-ölelt meg barátnőm.

Kiszaladtam a lépcsőházba, majd az utcára, s épp, hogy elértem a buszomat. Az út lassan telt Budapestről haza, Mosonmagyaróvárra. Bedugtam a fülhallgatóm és a ByTheWay számait hallgattam egész úton...

Prológus

Sziasztok!:) Itt a blogunkhoz a prológus, reméljük sokan olvassátok majd:) Puszilunk mindenkit: Vivi, Bella, Alexa xx

Mosonmagyaróváron élt három átlagos lány kiskoruk óta, Alexa, Vivi és Bella. Általános iskolában ismerkedtek meg, s azóta legjobb barátnők lettek. Elhatározták, hogy Budapestre fognak egyetemre járni, és együtt laknak majd.Az életükbe egy váratlan dolog következett be, ugyanis Bella szülei az egyetem előtt két évvel bejelentették, hogy felköltöznek a fővárosba. A lányt és a barátnőit megrémítette a távolság.Pár hónap múlva kezdődik az iskola, ezért Vivi és Alexa lakást kerestek Pesten. Próbáltak közel költözni régen látott barátnőjükhöz, Bellához, de nem nagyon találtak kiadó helyet. Kezdtek elszomorodni, hogy a keresgélés sikertelen, nem jutnak egyről a kettőre. Egyik nap Bella hívta őket telefonon, hogy a fölötte lévő albérlet kiadó. Mind a három lány nagyon örült, majd pár nap múlva Alexa és Vivi költöztek is…