1. rész: A koncert

Sziasztok!:) Megjöttünk az 1. fejezettel, reméljük tetszeni fog:) Puszi: Vivi, Bella, Alexa xx

*Vivi szemszöge*

Pár hete költöztünk fel Pestre a legjobb barátnőmmel, Alexával. Elég nyugis és szép albérletben lakunk. Nagy szerencsénk volt, hisz egykori osztálytársunk, és legjobb barátnőnk, Bella, a szomszédban él, s tölti mindennapjait.

Épp a szobámban ücsörögtem, s néztem a facebookot, mikor Alexa hirtelen berontott.
-Vivi! Vivi! Képzeld, a ByTheWay most szombaton lép fel a városban! Muszáj elmenni! – a hír hallatára felugrottam az ágyról és együtt sikítottunk barátnőmmel.

-Várj! Most szombaton? – kérdeztem ledöbbenten.

-Igen! De miért? – érdeklődött felvont szemöldökökkel.

-Jaj ne.. Megígértem anyuéknak, hogy a hétvégén hazalátogatok.. – hajtottam le a fejem csalódottan.

-Ne már! Nem tudsz előbb menni? A suli csak két hónap múlva kezdődik! – kérdezte szomorúan Alexa.

-Háát.. Megkérdezem, de nem ígérek semmit! Muszáj az első sorban tombolni, ki nem hagynám! – köztudott, hogy mi hatalmas rajongók vagyunk.

            Nagy gondolkozásunkat a csengő zavarta meg.

-Kinyitom! Biztos Bella lesz! – szaladt Alexa az ajtóhoz, és igaza is lett.

-Hellóka! – köszönt vidáman a barátnőnk.

-Szia! – kerekítettem egy széles mosolyt arcomra, majd Lexával indultunk Bellus felé, hogy szorosan megöleljük.

-Nem tudom, szereted-e, vagy ismered-e, de képzeld, most hétvégén a ByTheWay lép fel a plázában! Mi Vivivel hatalmas rajongók vagyunk! – nézett rám a barátnőm egy mosoly keretében. Mivel régóta nem beszéltünk Bellával személyesen, nem igazán tudjuk, hogy mit szeret.

-Ezt nem mondjátok komolyan. Ti is Wayerek vagytok? Ezt nem hiszem el!

-Igen! De jó. Akkor eljössz a koncertre? – kérdeztem vigyorogva Bellát.

-Persze! Ki nem hagynám! Úgy örülök, hogy megint így hárman vagyunk, ahogy régen – mondta, s közben szorosan magához húzott minket egy ölelésre.

-Igen, csak lehet, hogy Vivi nem lesz itt – biggyesztette le száját Alexa.

-Miért? Kötelező eljönnöd! – próbált szigorú lenni Bella.

-Szeretnék is, meg minden, csak most megyek haza Mosonmagyaróvárra, de próbálom át tenni egy másik napra. Megyek is, felhívom anyut – fogtam telefonom, és a nappaliból a szobámba siettem. Körülbelül a harmadik csengés után felvette anya.

-Szia Kicsim! Minden rendben? – kérdezte anyu kicsit féltőn, mivel nem sűrűn hívom este fél nyolckor.

-Szia! Persze, ne haragudj, hogy zavarlak, csak azért hívlak, hogy előbb nem mehetnék haza?! Mert a kedvenc bandám itt koncertezik a közelben, és Bellussal, meg Alexával szívesen elmennék!

-Csak nem a ByTheWay?

-De igen! – válaszoltam félénken.

-Vivi! 19 éves vagy! Megérdemlitek, hogy elmenjetek bulizni, és én nem szólok bele, hiszen tudod apáddal mi mindig szívesen látunk itthon! – megkönnyebbültem szavaitól, így megbeszéltük, hogy holnap (kedden) elmegyek, és csütörtök délután jövök haza. Elköszöntünk egymástól, jóéjszakát kívántam, és letettem a telefont. Mikor kimentem a konyhába, Alexáék forró csokit szürcsöltek.

-Nah mi a szitu? – kérdezte bögrével a kezében Bella.

-Hát.. – mondtam szomorúan, hogy elhitessem velük, nem mehetek – anya azt mondta, hogy…MEHETEK!!

Mind a hárman sikítva ugráltunk a földön és a kanapén. Mikor lenyugodtunk kicsit, mondtuk Bellusnak, hogy ezt meg kell ünnepelnünk, ezért kiválasztottunk egy filmet, csináltunk popcornt, és leültünk a mi ’házi mozinkba’. A tökéletes hang című filmet néztük. Már mindannyian láttuk, de mégis sokat nevettünk rajta, közben még a dalokat is kívülről énekeltük. A film végén Bellus egy nagyot ásított, amin Alexával elkezdtünk nevetni.

-Ne haragudjatok, de szerintem megyek haza aludni, mert már alig állok a lábamon! – mondta szinte csukott szemmel Bella.

-Jó, mi is megyünk! Még szerencse, hogy közel laksz – mondtam mosolyogva szomszédunknak. Kikísértük, becsuktam az ajtót és bementem a szobámba. Most Alexa ment fürödni előbb, s mire én sorra kerültem volna, elnyomott az álom. Megálmodtam a koncertet. Nagyon jól éreztük magunkat! Fotót készítettünk, szereztünk autogramot, majd Oli elhívott egy randira! Mikor a lányok ezt megtudták, kicsit irigyek voltak, de nem sértődtek meg, hisz' Bellának Sziki tetszik, Alexának pedig Ya Ou. Persze Bennyt is imádjuk, de neki, és legjobb barátnőm "szerelmének" van barátnője. Peti és Oli viszont szingli. Másnap, mikor Olivérrel a randira mentünk, egy gyönyörű étterembe vitt a szőke hercegem. A hajam ki volt engedve, egy fehér póló, barna kabát, és egy farmer volt rajtam. Nyakamba egy halvány rózsaszín sál lógott. 
Az este csodálatosan telt, mikor arra lettem figyelmes, hogy már búcsúzkodunk. Olivér megölelt, majd vészesen közelített ajkaival az enyéim felé. Már majdnem megcsókolt, mikor ébresztőórám hangjára riadtam fel.
-Pont a legjobb résznél!-bosszankodtam magamban. De ez mindig így szokott lenni. Kikászálódtam az ágyamból, s odaslattyogtam a szekrényemhez, majd kiválasztottam a ruhámat. Szőke hajamat egy hajgumival felkötöttem, a szememre pedig egy kis halványlila sminket kentem. Felnéztem a szobámban függő faliórára, ami már fél kilencet mutatott, a buszom pedig fél óra múlva indult. Gyorsan összedobtam a táskámba a cuccaim, ettem egy tál müzlit, majd bementem Alexa szobájába, aki szerencsére már ébren volt.
-Szia! Sietek a buszhoz, csütörtökön jövök!-nyomtam puszit az arcára. -Aztán nem rosszalkodni!-mondtam szigorúan, miközben a mutatóujjamat a levegőbe lendítettem.

Jó, majd még beszélünk. Vigyázz magadra, szió!-ölelt meg barátnőm.

Kiszaladtam a lépcsőházba, majd az utcára, s épp, hogy elértem a buszomat. Az út lassan telt Budapestről haza, Mosonmagyaróvárra. Bedugtam a fülhallgatóm és a ByTheWay számait hallgattam egész úton...