2. rész: A találkozás

Sziasztok drágák!:) Vasárnap indult el a blogunk, és már száznál több oldalmegjelenítésünk van!! Ez nekünk nagyon nagy dolog. Köszönjük!:) Kérlek kommenteljetek, akár ide, akár facebookon. A fejezetről annyit, hogy ez egy kicsit hosszabbra sikeredett..Reméljük mindenkinek tetszeni fog! Puszi: Vivi, Bella, Alexa xx

*Vivi szemszöge*
Az a pár nap, amit otthon töltöttem, hamar elszállt. Nagyon hiányoztak a szüleim, viszont örülök, hogy már önálló életet élek. Ma van ráadásul Mosolynap, amikor mindenkire mosolyogni kell, hogy tegyük szebbé az országot, és mindenki más napját. Délután két órakor indultam vissza Pestre, ezért anyuéktól érzelmes búcsút vettem, majd felszálltam a buszomra. Nagyon gyönyörű idő volt, egyetlen egy felhő sem tudta elrontani a 'mosolynapomat'. Az autóbuszon nem voltak olyan sokan, de valahogy még is olyan kínosan éreztem magamat..Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy fiú száll fel a következő megállónál. Fiatal volt, szemeit napszemüveg takarta. Arca nem tükrözött boldogságot. Sapkát viselt, ami eltakarta a haját. Nagyon ismerős volt nekem, de nem jöttem rá honnan. 
-Szabad ez a hely? - kérdezte, s a mellettem lévő ülésre pillantott.
-Persze! - vettem el táskámat, amit az ölembe helyeztem.
Láttam, hogy nagyon szomorú, s mint egy igazi wayer, kötelességemnek éreztem, hogy felvidítsam, ezért előkotortam a csomagomból egy mosolynapos szórólapot, és felé fordultam.
-Szia! Ne haragudj, látom nem vagy túl vidám. Nem tartozik rám miért, csak szeretném, ha elfogadnád tőlem ezt a szórólapot - mondtam mosolyogva, majd kezébe nyomtam a papírt.

                                               ByTheWay Mosolynap!
          Adj egy mosollyal többet a világnak minden hónap 18-án! Tegyük együtt
         szebbé az országot, s embertársaink napját! GIVE THE WORLD A SMILE
                                    Forgalmazza: ByTheWay & Wayers

Miután a fiú elolvasta, a szája mosolyra húzódott. 
-Ez nagyon kedves! Köszönöm - nézett rám.
-Igazán nincs mit! Remélem kicsit jobb kedvre derítettelek! - mondtam mosolyogva.
-Mesélnél nekem egy kicsit bővebben a mosolynapról? - kérdezte félénken. Örültem ennek a kérdésnek!
-Persze! De előbb. Én Vivi vagyok! - nyújtottam felé kezem.
-Én pedig O...Krisztián!! - mondta, s kezet rázott velem. Miért kezdte a nevét "O" betűvel? De mindegy is. A keze selymes volt, de erős. A napszemüveget még mindig nem vette le, amit már furcsálltam. 
-Tehát. Nem tudom, ismered a ByTheWayt? 
-Hát..nem igazán - még nagyobb mosoly ült arcára. 
-Akkor kezdjük is az elejéről. A ByTheWay az idei X-Faktorban tűnt fel. A 4. élő adásban kiestek, de miután egy másik versenyző kiszállt, a helyére léptek, és egészen a 2. helyig jutottak! Az elsők is lehettek volna, de mivel Danics Dóra édesanyjának nagy ismertsége van, a lány az első helyig ment el párbaj nélkül. A ByTheWay utána hatalmas sikerre tett szert, minden hétvégén mennek koncertezni, számos daluk jelent meg, mindig feldolgoznak valamilyen számot. Klippet forgatnak, fotózásokon vesznek részt, stúdióznak. Mellékesen, Pesten most lesz egy fellépésük, amire én is megyek két barátnőmmel. A BTW találta ki a mosolynapot, hogy legyen egy nap, mikor az emberek megállnak, és mosolyognak. Hisz egy mosoly mindenkinek örömet hoz - meséltem neki, és ő figyelmesen hallgatta szavaimat. 
-Akkor látom nagy rajongóval állok szemben! Pontosabban ülök mellette! - nevette el magát.
-Az egyik legnagyobbal! - mondtam vigyorogva.
-Mit jelentenek ők neked? Mármint miért olyan fontosak? - a kérdésén eléggé meglepődtem, de máris válaszoltam.
-Igazából..ez elmondhatatlan érzés..Olyan különleges hangjuk van, s mikor meghallom, boldog, magabiztos, és erős leszek! Megtanították, hogy ne adjam fel az álmaim, és, hogy mindenkinek segíteni kell, mert addig lehet, amíg lélegzünk! Árad belőlük a szeretet, a kitartás. Örülök annak, hogy az ország szebbé tételére használják fel a hírnevüket. És ahogy ők mondták, nem ismertek, hanem elismertek akarnak lenni - mosolyogva hallgatott végig Krisztián, én pedig csak mondtam, mondtam és mondtam.
-Értem! Ez tényleg szép dolog! Eddig még nem nagyon hallottam róluk, mert Angliában éltem. 
Ezen a mondatán kicsit elgondolkoztam. Később elmondta, hogy 22 éves lesz..A napszemüveg még miért van rajta? És a sapka? Miért nem vágta rá egyből, hogy Krisztiánnak hívják, mikor megkérdeztem? Nah, meg tud főzni? Nagy gondolkodásomat ő zavarta meg, mikor felállt mellőlem, és közölte, itt lakik, és le kell szállnia.
-Na ne! Itt laksz? - kérdeztem, mire gyorsan felpattantam, s a vállamra dobtam a táskámat.
-Igen! Miért? Csak nem te is? - kérdezte vigyorogva.
-De! Jajj de jó! - mondtam boldogan, majd együtt leszálltunk a buszról. A szomszédos háztömbben lakik. Nagyon kedves srác, már csak a szemére, és a hajára vagyok kíváncsi, mert eszméletlen ismerős. 
-Nem szeretnél feljönni hozzám? Bemutatnám neked a barátnőmet, Alexát! - kérdeztem, miközben a járdán sétáltunk.
-Dehogyisnem! Ez nagyon jó ötlet, miért is ne? - nézett rám mosolyogva. 
Hamar hazaértünk, csengettem, és Alexa ajtót nyitott.
-Szia! Megjöttem! - öleltem meg a lányt.
-Szia! Már nagyon hiányoztál! Öö, ki az új vendégünk? - kérdezte Alexa kicsit meglepetten.
-Jaj, de bunkó vagyok. Ő itt Krisztián, a buszon ismertem meg, és képzeld, a szomszéd háztömbben lakik. 
-Szia! Örvendek - nyújtotta kezét a fiú.
-Helló! Üdv nálunk. Gyere beljebb - tessékelte be a lakásba egy mosoly keretében.
Itt volt Bella is, így őt is megismerhette.
-Szia Vivim! - huppant fel a tv elől, majd megölelt.
Krisztiánnak ő is bemutatkozott, majd a fiút megkínáltuk üdítővel, és sütivel, majd leültünk négyen a kanapéra.
-Nah és lányok? Ti is nagy ByTheWay rajongók vagytok? - kérdezte az új barátunk nevetve.
-Még szép! - vigyorgott Alexa.
-Gyere Krisz, mutatok valamit! - húztam fel két kezemmel a kanapéról.
-Ohh micsodát? - kérdezte kíváncsian.
-Nah, gyere már! - nevettem.
Bevezettem a szobámba, ami tele volt ByTheWay poszterrel, a falon egy szabad hely nem volt.
-Te jó ég - mondta meglepődötten.
-Nem tetszik? - kérdeztem csalódottan.
-De, de! Nagyon! - láttam, ahogy pír vándorolt arcára.
Bella elénk lépett, s elkezdte mondani, ki-kicsoda. 
-Ő itt Vavra Bence, most lett 20 éves, neki van a legmagasabb hangja, és eszméletlen gyönyörű. Mellette Szikszai Péter, vagyis Sziki. Ő a legidősebb, 27 éves. Neki rekedtes a hangja, és hátborzongatóan szuper! - mondta mosolyogva Bella. Krisz közben kuncogott, bár nem tudom miért.
-Ő itt Feng Ya Ou Ferenc, de mindenki csak Ya Ou-nak hívja. Van egy kis ázsiai beütése, hiszen a nagyapja kínai, ő viszont itt született, és a gyermekkora is Magyarországhoz köti. 22 éves, és tökéletes..-mondta Alexa az utolsó hangot suttogva, de mint a legjobb barátnői, mi azt is meghalljuk, amit gondol.
-Ő pedig Patocska Olivér - mondtam csillogó szemekkel, és az egyik poszteren a szőkeségre mutattam.
-21 éves srác, ő találta ki a mosolynapot. Kitartó, és magabiztos, nem adta fel az álmait! Tud rappelni, és nagyon jól énekel - mondtam.
-Értem. És szerintetek ki a leghelyesebb? - kérdezte komolyan, de lehetett hallani hangján, hogy mindjárt elneveti magát.
-Hát..öhm..szerintem Sziki. Azért, mert nagyon helyes, művelt és magabiztos, mégis vicces - mondta félénken tarkóját vakargatva Bellus.
-Szerintem Ya Ou. Titokzatos, kedves és aranyos. Komoly, de ha kell, megbolondul - hajtotta egymás után határozottan a szavakat Alexa.
-És szerinted Vivi? - fordult felém Krisztián.
-Nekem Oli a legszimpatikusabb! Okos, vicces, helyes és céltudatos.
Miután ezeket 'megtárgyaltuk', kimentünk a konyhába, mert a sütemény után nagyon szomjasak lettünk. Feltűnt, hogy Krisztiánon még mindig rajta van a napszemüveg, így hát vettem a bátorságot, majd megkérdeztem tőle felvont szemöldökkel:
-Amúgy a lakásban vagyunk! Nem veszed le a napszemcsid?
-Hát jó, leveszem..de nem ijedjetek meg, vagyis maradjatok nyugodtak - ekkor a lányokkal egymásra néztünk.
-Mégis miért mondja ezt? - kérdeztem magamban.
Először a sapkát vette le és hirtelen leblokkoltam, hogy kit látok...