3. rész: Te vagy az?

Sziasztok!:) Technikai malőr történt csütörtökön, így sajnos nem tudtuk hozni az új részt..De! Most itt a 3. fejezet, reméljük tetszeni fog!:) Nem is húzom tovább a szót, csak egyet kérünk: hagyjatok valamilyen nyomot magatok után, hogy olvassátok a blogot! Akár itt, akár facebookon. Nagyon sokat jelentene nekünk.!:) Jó olvasást! Vivi, Bella, Alexa xx

Először a sapkát vette le, és leblokkoltam, hogy kit látok. Majd levette a napszemüveget, s már az arcát, és a szemét is láttam. Éreztem, ahogy elvörösödök, és hirtelen nem tudtam, hogy mit tegyek.

-Te..te..Olivér! Te vagy az? Miért nem mondtad el? - mondtam dadogva.

-Ne haragudjatok, csak olyan jó volt így beszélgetni valakivel, hogy nem tudja ki vagyok. Kíváncsi voltam, hogy mit gondoltok a ByTheWayről. Ugye nincs harag? – sütötte le szemét.

-Nincs! Miért lenne? Csak meglepődtünk – erőltetett egy mosolyt arcára Alexa. Én éreztem magamat a legkellemetlenebbül, hisz’ azt mondtam, hogy Oli a leghelyesebb, és most itt van. Nem tudtam mit tegyek, csak a padlót bámultam.

-Vivi! Sajnálom. Olyan jól elbeszélgettünk, és azt hittem, ha megtudod ki vagyok, akkor másképp viselkedsz velem – mondta kissé szomorúan és közben megfogta a kezem.

-Nem haragszom, de mit hittél?! Ha elmondod, akkor eldobom az agyam és őrülten sikítozom? Tény, hogy hatalmas rajongó vagyok, de tudok normálisan beszélni! – nagyon zavart, hogy nem volt velem őszinte, de mégsem tudtam rá haragudni. 

-Kérlek bocsáss meg! Igazad van, hülye voltam, csak nem tudtam, hogy mit tettél volna, ha egyből úgy mutatkozom be, hogy Patocska Olivér! – láttam rajta, hogy tényleg megbánta, és ha jobban belegondolok, jobb is, hogy így történt.

-De van egy ötletem – mondta, miközben felcsillant a szeme – holnap eljöhetnétek a próbánkra! Kedves, okos csajok vagytok, a fiúk biztos kedvelnének titeket – mondta Oli egy mosoly keretében.

-Ez komoly? Uramisten, köszönjük! – ugrott a fiú nyakába Bella.

-Semmiség! Egyébként illenél is Szikihez – kacsintott egyet barátunk, és a mondat hallatán Bellus kissé elpirult. Még beszélgettünk egy darabig, de Olinak sajnos mennie kellett, ezért kikísértem az ajtóig.

-Vivi, én tényleg saj… - mondatát nem hagytam, hogy befejezze, mert a szavába vágtam.

-Nem kell bocsánatot kérned! Megértelek téged! Örülök, hogy megismerkedtünk – kerekítettem egy széles mosolyt arcomra, amit ő is viszonzott.

-Egyébként szerinted tényleg én vagyok a leghelyesebb? – féltem ettől a kérdéstől – Csak azért, mert szerintem Te nagyon csinos lány vagy, és remekül éreztem ma magamat a társaságodban.

-Nem is tudom mit mondjak.. Tényleg nagyon jól éreztem magamat – éreztem, ahogy fejemet elönti a pír.

-Most mennem kell, holnap jövök értetek – köszönt el, majd lement a lépcsőkön ki az utcára.

Még mindig nem fogtam fel a történteket, de szerintem nem is fogom pár napon belül. Beléptem a nappaliba, ahol Belláék vártak.

-El sem hiszem! Ébresszetek fel! – mondta Alexa úgy vigyorogva, ahogyan még nem láttam.

-Azt mondta, illek Szikihez! – mondta Bella, s láttam, hogy a fellegekben járnak, ezért elnézést kértem, és bementem a szobámba. „Te nagyon csinos lány vagy, és remekül éreztem ma magam a társaságodban”, ez a mondat jár a fejemben. Szerinte tényleg csinos vagyok? Nagyon helyes Oli, kedves és aranyos, de erősen kétlem, hogy pont én kellenék neki. A nagy gondolkodások és álmodozások közepette elaludtam. Másnap reggel mesésen finom illatokra keltem fel. Alexa és Bella a konyhában sürgött-forgott.

-Jó reggelt! Mi ez a nagy készülődés? – kérdeztem, miközben leültem az asztalhoz.

-Neked is! Hát szerintem siess, mert előbb hívott Oli, hogy pár perc és itt vannak – mondta Alexa.

-Oké, oké, de miért jönnek? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Oh, nem mindegy? A lényeg, hogy sietnünk kell! – kapkodta egymás után a szavakat Bella.

Besiettem a szobámba, felvettem egy egyszerű ruhát, kifésültem a hajamat, és egy kis sminket kentem arcomra. Mikor készen lettem, épp csengettek, így gyorsan ajtót nyitottam.

-Sziasztok! Remélem éhesek vagytok, mert a csajok csomó kaját csináltak! – köszöntöttem őket egy mosollyal, és kezemmel a konyha irányába mutattam.

-Szia! Ő itt Bence, de biztosan tudod! Bence, ő pedig Vivi – mutatott be minket egymásnak.

-Szia Vivi! Örülök, hogy megismerhetlek. Sokat hallottam már rólad, Oli egész este mesélt –kuncogott halkan Benny.

-Nem is igaz Vavra! Ne hazudj! – bökte oldalba Olivér.

Bementünk a konyhába, ahol a csajok is megismerkedtek az új vendéggel.

-Nah, azért jöttünk, mert azt mondtátok, nagyon nagy rajongók vagytok, így szereztünk a holnapi koncertre három VIP jegyet – mondta mosolyogva Bence. A lányokkal összenéztünk, és felálltunk az asztaltól, majd nevetve megöleltük egymást, sikítozni nem szerettünk volna.

-Köszi, köszi, köszi – hangzottak el egymás után a szavak.

-Akkor a mai próbátokra már nem mehetünk el? – kérdezte Alexa.

-Dehogyisnem! Ilyen jó fej csajszikat a többieknek is meg kell ismerniük! – kacsintott ránk Benny. Körülbelül még egy óráig beszélgettünk a fiúkkal, s miután elmentek, nagyon boldogok voltak, nem akartuk elhinni a két nap történéseit. Elindultunk készülődni, hiszen Oli nemsokára jött volna értünk, de mikor kimentünk a házunk elé, nem várt látvány fogadott minket…