*Alexa szemszöge*
Reggel arra keltem, hogy csengetnek az ajtón. Kómásan felvettem a köntösöm és a rózsaszín nyuszis papucsom, majd kicsoszogtam a folyosóra. Amikor megláttam, hogy ki áll az ajtóba, nem hittem a szememnek. Ő! Itt van! Gyorsan beengedtem, és egymás nyakába ugrottunk.
-Szia Betti! De rég láttalak! Úgy hiányoztál! - öleltem szorosan, és két puszit nyomtam arcára.
-Szia Hugi! Te is nekem! - mondta, miután elengedtük egymást.
Körbevezettem a lakásban, aztán leültünk a nappaliban egy pohár üdítővel a kezünkben.
-Hol van Vivi? Azt mondtad, hogy együtt költöztetek fel Pestre.
-Most nincs itthon. Az új barátjával, Olivérrel tölti a napot - mosolyodtam el.
-Juj...itt lesz valami! - kuncogott. -Ha már erről van szó, te hogy állsz a fiúkkal? - kíváncsiskodik.
-Hát, még nincs semmi komoly. Várok az igazira. De van egy kedves fiú, aki nagyon szimpatikus nekem - mondom, miközben a poharamat visszahelyezem a kis asztalkára.
-És hogy hívják? - kérdezősködik izgatottan továbbra is.
-Ya Ou. Ő, Oli és még két barátjuk, Bence és Sziki egy itteni nagyon sikeres fiúbanda tagjai. Emlékszel Bellára az általánosból?
-Persze! Hogy tudnám elfelejteni a "híres hármas"-t? - gúnyolódik.
-Na igen. Képzeld, Szikivel jött össze!
-Hát ez szuper! Bocsi Hugi, hidd el, szívesen hallgatnálak még, de haza kell mennem anyuékhoz. Később hívlak - állt fel a kanapéról, majd kikísértem, és egy öleléssel köszöntünk el egymástól.
Estig filmnézős napot tartottam egyedül, popcornnal és jégkrémmel. Amikor Vivi hazaért, elmeséltem neki, hogy meglátogatott a nővérem Amerikából, ő pedig az Olival töltött napjáról áradozott. Másnap a nővéremmel megbeszéltük, hogy találkozunk valahol. Mesélt Marciról, a barátjáról, akivel külföldön futott össze. Már két éve együtt vannak. Sétálgattunk a városban, amikor egyszer csak valaki hátulról megfogta Betti derekát...
*Betti szemszöge*
Imádok a kishúgommal lenni, öt éve nem láttam, már nagyon hiányzott. Épp beszélgettünk, amikor valaki körém fonta a karjait.
-Szívem! Hogy kerülsz te ide? - kérdeztem szerelmem meglepetten, akit egy forró csókkal köszöntöttem.
-Sziasztok! Utánad jöttem egy másik géppel. Gondolom Alexához van szerencsém - fordul húgom felé mosolyogva.
-Igen, Marci, ugye? Betti már sokat mesélt rólad! - nyújtotta barátomnak a kezét.
-Remélem csupa jót! - viccelődött, aztán nyomott egy puszit a homlokomra.
Hazafelé indultunk, mikor Alexának eszébe jutott, hogy jó lenne egy közös vacsit szervezni, amin mindenki ott van.
-Nagyon jó ötlet! Akkor 7-re ott leszünk Marcival - mondtam, majd megöleltük egymást.
*7 óra*
*Alexa szemszöge*
-Mindjárt itt lesznek a többiek! Minden kész? - kérdeztem aggodalmasan a barátnőimtől.
-Persze! - hallottam a választ Bellától.
-Nyugi! Minden a legnagyobb rendben lesz! - csitított Vivi. Ebben a pillanatban csengettek.
-Megjöttek! - kiáltottam, és rohantam ajtót nyitni.
-Sziasztok! Örülök, hogy mindannyian eljöttetek! - öleltem meg mindenkit, aztán bementünk a nappaliba. A fiúk nagyon hamar megtalálták a közös hangot, és mi pedig nagyon sokat nevettünk a hülyeségeiken. Vacsora után Marci kezdett beszélni, hogy mennyire szereti Bettit, és milyen fontos neki. Aztán jött egy váratlan fordulat...
-Betti! Életem értelme! Ez a két együtt töltött év mindennél többet jelentett nekem! Nem tudod nélküled élni, mert meghasad a szívem, ha nem láthatlak. Varga Bettina! Hozzám jönnél feleségül, és elkísérnél engem egy életen át?
-Persze, hogy igen! Igen, igen, igen! - válaszolta könnyes szemekkel, majd a nyakába ugrott.
Gratuláltunk az ifjú párnak, s könnyeimmel küszködve öleltem meg nővéremet, hisz' mintha tegnap lett volna, hogy felsegített mikor elestem, hogy elpanaszoltam neki gondjaim, kiöntöttem a bánatomat. És most... Most viszont megházasodik, később gyermeke lesz, majd nekem is, és szép lassan megöregszünk. Hirtelen belém hasított a felismerés. Ez az élet rendje. De én akkor is a kis hugija leszek, ő pedig az én féltő nővérem!
Befejeztük a vacsorát, aztán hazamentek a vendégek, kivéve Olit, amit ugye nem kell mondanom, hogy hol aludt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése