Vivi, Bella, Alexa xx
*Ya Ou szemszöge*
Késő este mikor hazaértem, nem találtam otthon Barbit. Fogalmam sem volt, hogy merre lehet, így hát megcsörgettem a telefonját. Már épp kicsörgött, mikor az egyik 5SoS számot hallottam meg a nappali felől.
-Remek - mormogtam magamban. Hát itthon hagyta. Meg sem lepődöm. Egy árva szót nem irányítana felém, hogy merre éjszakázik. Végül is a pasija vagyok, nekem semmiről sem kell tudnom... Mérgesen indultam el a fürdőbe, ahol egy gyors zuhanyzást terveztem, ami szerencsémre be is vált. Egy alsógatyában beslattyogtam a hálóba, mivel elég meleg nyári napok vannak mostanában. Megnéztem a telefonom kijelzőjét, ami 12 órát mutatott. Sokat beszélgettünk Lexiéknél. A nővére is nagyon aranyos. Letettem a mobilt, majd a párnámra hajtottam fejemet. Úgy 20 perce pisloghattam, de nem jött álom a szememre. Egész végig csak Barbi és Lexi járt az agyamban, persze ők kiütik egymást. Barbin azért agyalok, mert teljesen kihasznál, minden nap csak veszekszünk, ki tudja, lehet, hogy talán most is egy jobb pasi karjában talál vigasságot. Nem tudom, meddig bírom még ezt. Alexa pedig egy nagyon szép, okos, aranyos lány. Bármit megtennék azért, hogy most mellettem legyen. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem írni neki egy SMS-t. Nem igazán tudtam, hogy ilyenkor éjfél után mi a fenét írjak neki, de aztán kitaláltam egy elég idióta kérdést, holott tudom, hogy hol van a holmim, de szükségem van arra, hogy válaszoljon nekem.
Egy határozatlan 'ölelés' szót írtam a végére, nem akartam nyomulni, hiszen a barátom. Pár perc múlva jött is a válasz:
Késő este mikor hazaértem, nem találtam otthon Barbit. Fogalmam sem volt, hogy merre lehet, így hát megcsörgettem a telefonját. Már épp kicsörgött, mikor az egyik 5SoS számot hallottam meg a nappali felől.
-Remek - mormogtam magamban. Hát itthon hagyta. Meg sem lepődöm. Egy árva szót nem irányítana felém, hogy merre éjszakázik. Végül is a pasija vagyok, nekem semmiről sem kell tudnom... Mérgesen indultam el a fürdőbe, ahol egy gyors zuhanyzást terveztem, ami szerencsémre be is vált. Egy alsógatyában beslattyogtam a hálóba, mivel elég meleg nyári napok vannak mostanában. Megnéztem a telefonom kijelzőjét, ami 12 órát mutatott. Sokat beszélgettünk Lexiéknél. A nővére is nagyon aranyos. Letettem a mobilt, majd a párnámra hajtottam fejemet. Úgy 20 perce pisloghattam, de nem jött álom a szememre. Egész végig csak Barbi és Lexi járt az agyamban, persze ők kiütik egymást. Barbin azért agyalok, mert teljesen kihasznál, minden nap csak veszekszünk, ki tudja, lehet, hogy talán most is egy jobb pasi karjában talál vigasságot. Nem tudom, meddig bírom még ezt. Alexa pedig egy nagyon szép, okos, aranyos lány. Bármit megtennék azért, hogy most mellettem legyen. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem írni neki egy SMS-t. Nem igazán tudtam, hogy ilyenkor éjfél után mi a fenét írjak neki, de aztán kitaláltam egy elég idióta kérdést, holott tudom, hogy hol van a holmim, de szükségem van arra, hogy válaszoljon nekem.
Egy határozatlan 'ölelés' szót írtam a végére, nem akartam nyomulni, hiszen a barátom. Pár perc múlva jött is a válasz:
Így már valahogy nyugodtabbnak találtam az éjszaka hátralévő részét. Hamarosan el is aludtam... Reggel 9 óra körül ébredtem fel. Barbi mellettem feküdt. Kíváncsi lennék mikor ért haza, és honnan. Csináltam magamnak egy szendvicset, majd leültem a nappaliba a TV elé. Pár perc múlva a kisasszony is kilátogatott a hálószobából, és egy csókkal köszöntött, s leült mellém a kanapéra.
-Ez minden mondanivalód? - kérdeztem gúnyosan.
-Miért, mit vártál? - kérdez vissza.
-Hmm... Talán, hogy már megint hol voltál az éjjel, miért nem szóltál, és hogy hagyhattad itthon a telefonod. Kíváncsi lennék - emeltem fel kicsit a hangomat a mondat végén.
-A barátnőmnél voltam, és azért nem szóltam, mert nem akartalak zavarni. A telefont pedig elfelejtettem - magyarázta ki magát a csávából.
-Aha, értem. És ki ez a barátnőd? - érdeklődtem.
-Dóri! - vágja rá.
-Még nem is hallottam róla... Felhívnád kérlek, hogy megkérdezzek valamit tőle? - tudtam, hogy nincs ilyen barátnője.
-Hát... - bizonytalanodott el.
-Tudod mit Barbi? A helyedben én ragasztottam volna egy cetlit a hűtőre, hogy bocsi, de elmentem, és ne várj. Ennyire nem vagy képes, vagy ennyit sem érek neked? - álltam fel a kanapéról dühömben. Vártam 1-2 másodpercet, aztán belevágtam a szavába, nem mintha mondott volna valamit.
-Áh, inkább ne is válaszolj! Tudom, hogy nem szeretsz, és ez az érzés kölcsönös. Köszi ezt a pár hónapot, elköltözöm.
-Te most szakítasz velem? - kérdezte meghökkenve.
-Mit vártál? Csak a pénzem kellett! - otthagytam a nappaliban, gyorsan összeszedtem a kevés holmimat az albérletből, leraktam az asztalra a kulcsot, és kiléptem az ajtón, de mielőtt becsuktam volna magam mögött, visszanéztem.
-Viszlát, kedves Barbara - mosolyodtam el gúnyosan. Ő is így tett. Ez a szakítás mindkettőnknek csak jobb, a kapcsolat pedig az elmúlt már hónapban rosszabb. Ahogy kiértem az utcára, eltöprengtem rajta, hogy vajon kihez mehetnék. Olivér jutott először eszembe - biztos befogadna pár napra. Az úti célt tehát felé vettem, Lexi szomszédja felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése