14. rész: Barátság vagy szerelem?

Sziasztok! :) Újabb résszel érkeztünk, mégpedig a 14. résszel! Kivételesen hétfőn került ki ez a blogba és nem kedden, mivel családi okok miatt nem tudnám akkorra hozni. Reméljük megértitek, és tetszeni fog Nektek!:) Kérünk Titeket hagyjatok magatok után nyomot. Jó olvasást :* Vivi, Bella, Alexa xx

*Ya Ou szemszöge*
Reggel 10 óra felé megérkeztem Olivér háza felé. Nem hívtam, nem mondtam el neki, hogy mi történt. Lehet, hogy nincs is itthon. A bőröndömmel a kezemben megálltam a bejárati ajtó előtt, majd beütöttem a kódot, és kinyílt az ajtó. Oli a második emeleten lakik, így sietősen felsétáltam a lépcsőkön. Mikor felérkeztem a megfelelő lakás elé, bekopogtam, de nem érkezett válasz. Hát jó, gondoltam magamban. Már éppen megfordultam, és indultam volna vissza csalódottan, mikor hangok szűrődtek ki a lakásból. Egy pillanatra megtorpantam, és benyitottam, mivel nem volt bezárva az ajtó. Ahogy beléptem, megpillantottam Olivért, aki szinte falja egy lány száját. Tudomást sem vettek arról, hogy valaki belépett a házba. Ennyi erővel rabló is lehetnék. Megköszörültem torkomat, hogy észrevegyenek, mire a nekem háttal álló lány ijedten megfordult. Gondolhattam volna. Vivi volt az. 
-Szia Ya Ou! Nem volt bezárva az ajtó? - vakarta meg kínosan tarkóját Oli.
-Hát egyelőre még nem értek a zárak feltöréséhez - nevettem fel. -Bocsánat, hogy így rátok rontottam.
-Öm. Semmi baj, csak... Csak kerestünk valamit - mondta Olivér, aztán egy halvány mosoly ült ki arcára. 
-Aha, Vivi szájában, ugye? - néztem rájuk rosszallóan.
-Jól van. Lebuktunk - nevetett fel a lány.
-Gyere beljebb - kért barátom.
-Kérsz valamit inni? - kérdezte Vivi.
-Nem, köszi - mosolyodtam el. -Olivér, beszélhetnénk négyszemközt? - fordultam az előbb említett személy felé. 
-Akkor én be is megyek Oli a szobádba, ti beszélgessetek csak a nappaliban - mondta kedvesen a lány, azzal el is illant, s magunkra hagyott.
-Na mizu, Tesó? - nézett rám mosolyogva.
-Ideköltözhetek? - tértem a lényegre habozás nélkül.
-M-Mi történt? - kérdezte meghökkenve.
-Szakítottam.
-Ma reggel? Vagy hogy történt? - kapkodott.
-Reggel. Összepakoltam és eljöttem.
-Ya Ou! Harapófogóval húzzam ki belőled a szavakat, vagy elmondod te magadtól is? - mérgeskedett.
-Nem volt otthon Barbi megint az éjjel. Üzenetet sem hagyott. Aztán reggel mintha mi sem történt volna, úgy viselkedett velem - magyaráztam el neki nagy sóhajokkal. 
Felnéztem Olivérre, aki erős gondolkodásba kezdett.  Elszántam magam, hogy normálisan megkérdezzem tőle, amiért jöttem.
-Szóval. Ideköltözhetnék néhány napra? Ígérem nem fogok zavarni, és akkor Vivivel és kereshettek még rejtett dolgokat a lakásban - próbáltam viccelődni, majd Oli is a komor arcáról átváltott a mosolygósra. 
-Persze! Nyugodtan! Addig maradsz, ameddig akarsz! - adott egy pacsit, és magához ölelt. 
-Köszönöm - néztem rá hálásan. - Amúgy most komolyan. Együtt vagytok Vivivel? - érdeklődtem.
-Nagyon úgy fest a helyzet - vigyorgott.
Talán másnak furcsa, hogy ennyire könnyen kezem ezt a szakítást, de szerintem ezzel mindkettőnknek szívességet tettem. 
-Gratulálok - mondtam vidáman.
-Oli, hívott Alexa, szóval hazamegyek. Jöttök ti is? - kérdezte Vivi, aki abban a percben jött ki a szobából. 
-Persze! - vágtam rá.
-Menjünk! - állt fel utánam Olivér a kanapéról.
Átsétáltunk a szomszédba. A két házat gyakorlatilag egy kis park és egy zebra választja el egymástól. Felmentünk a lakásba, és Lexi szorosan magához ölelt, Leültünk az asztalhoz, s elfogyasztottuk az ebédet, ami már el volt készítve nekünk. Oli és Vivi elkezdtek valamiről beszélgetni, én pedig arra lettem figyelmes, hogy Lexi int a szobája felé nekem a szemével. Mit jelentsen ez? Hagyjuk magukra a gerlepárt? Vagy talán mondani szeretne valamit? Mindenesetre felálltunk és kiindultunk a konyhából. 
*Alexa szemszöge*
Reggel mikor felkeltem, akkor Vivi nem volt itthon. Gondoltam kimosom a szennyest, aztán unatkozni kezdtem, így felléptem facebookra. Az összes ByTheWay rajongói oldal a feje tetejére állt. Egy lány ezt írta ki:
"Ilyen nincs!! Ez ugye most nem komoly?:o és ha igen, akkor miért nem mondta el nekünk Ya Ou?://"
Nem is tudtam mire vélni a dolgot, ezért megnéztem a kommenteket. Az egyik lekötötte a figyelmemet:
"Emberek! Magánélet! Szakított a barátnőjével. Ennyi. A többi legyen az ő dolga. Nem is értem, hogy mi ez a cikk, hogy az újságírók honnan tudták meg ilyen gyorsan..."
A kommentbe egy linket illesztett be. Gondoltam megnyitom, mivel még mindig nem volt világos a helyzet. A cikk címe:
"A BYTHEWAY ÉNEKESE SZINGLI ÉLETRE VÁLTOTT!"
Ez a cím már önmagában felháborító volt, de tovább olvastam.
"-Ma reggel arra lettem figyelmes, hogy a mellettem lévő lakásban veszekedés van. Nem tudtam mi történik, és nem is akartam közbeszólni, de épp kinéztem a kukucskálón, mikor Ya Ou, a banda egyik énekese kilépett egy bőrönddel a lépcsőházba - mesélte lapunknak a szomszéd."
Ennyi elég is, gondoltam. Lecsuktam a laptopot, majd felhívtam Vivit, aki közölte velem, hogy ott van náluk egy nagy táskával Ya Ou. Abban a percben végigfutott az agyamon a cikk, ami valószínűleg igaz. Összedobtam egy kis ebédet, aztán Oli, Vivi, és Ya Ou megérkezett. Megettük az ételt, majd a fiúnak jeleztem, hogy menjünk be a szobába.
-Mi a szitu? - mosolygott Ya Ou.
-Tudom, hogy szakítottál - nyögöm ki kerek perec.
-Mégis honnan? - hirtelen elkomorult az arca. - Olivér, ugye? Persze, mondja el az egész világnak - mérgelődött. 
-Nem Ya Ou, nem Olitól tudom - ahogy elmondtam, indultam is az ágy felé, ahol a laptopom volt. Megmutattam neki a posztokat, a kommenteket, végül a cikket. Csöndesen nézte mellettem, míg én magyaráztam neki. Mondandóm végén kikapcsoltam a számítógépet, ő pedig egy szót sem szólt. Kínos csönd uralkodott a szobában, aztán hangosan kiabálva felállt az ágyról, és dühöngeni kezdett ökölbe szorított kézzel. 
-De jó, hogy mindent hamarabb tudnak meg, mint én saját magam! - ordította nagyon mérgesen, úgy, ahogy én még sosem láttam. Persze érthető volt. Miért pakolják ki az asztalra a magánéletét? 
-Ya Ou, nyugi, semmi baj. Várj vele, aztán írd ki az adatlapodra, hogy minden wayer megértse - megfogtam a kezét, miközben nyugtatni próbáltam.
-Te mindig segítesz, és megnyugtatsz - sodorta egy kósza hajtincsemet a fülem mögé. 
-Ennek örülök - mosolyodtam el. -Gyere ide! - tártam ki karomat. Egy nagy ölelés után megszólalt, miközben a hajamat simogatta.
-Tudod, te nagyon kedves és szép lány vagy - mondata hallatán elpirultam.
-És akkor is édes vagy, mikor elvörösödsz - nevetett fel, mire én a vállába fúrtam a fejemet.
-Te sem panaszkodhatsz - viccelődünk tovább.
-De komolyak legyünk. Az sosem árt - emeli fel mutatóujját, majd egyszerre nevetünk stílusán. Visszaültünk az ágyra, ezzel jeleztem, hogy maradjon itt, és beszélgessünk még. 
-Egyébként nem találtam az órádat - mondtam.
-Mivel... Nem is hagytam itt - tekintetével a padlót bámulta.
-De hát azt írtad! - erősködöm.
-Csak azért, mert hiányoztál - nyögi ki elvörösödött arccal. Nagyon meglepődtem, és szerintem ő is, mikor Olivér benyitott a szobámba.
-Bocs, ha megzavartam valamit, de megyünk Vivivel moziba. Csak szóltam - vigyorgott a szőkeség.
-Jó szórakozást! - kiáltottuk Ya Ouval, mivel már Oli elhagyta a szobát. Ki tudja, mi történhetett odakint...
Hallottuk a "köszi" szót, majd egy ajtócsapódást. Ketten maradtunk.
-Szóval, ott tartottunk, hogy feleslegesen írtál nekem egy SMS-t, ugye? - kérdeztem.
-Igen...
-Hiányoztam neked? - derült fel az arcom.
-Az... Az nem... Nem kifejezés - nyögi ki dadogva.
-De hát neked ott van Barbi - mihelyst kimondtam, meg is bántam.
-Volt - sóhajtott egyet.
-Bocsánat - néztem rá, ő viszont a padlót fürkészte. -Nézz rám kérlek.
Ya Ou abban a percben felém fordította a fejét, és egy nagy levegővétel után belekezdett a mondandójába.
-Tudod Lexi... Barbival ég és föld vagyunk, ahogy azt Olivér is elmondta, mikor megismerkedtünk veletek. Nem illettünk össze, és erre csak most döbbentem rá. Nem foglalkozott velem, csak akkor, mikor elmentünk vásárolni, meg ilyesmik. Kellett a pénzem. Éjszakánként gyakran nem jött haza, mert elmondása szerint a barátnőjénél volt, aki mellesleg nem is létezik. Én ezt a kamut sosem vettem be, ezért minden nap eljátszottuk azt a játékot, hogy ő szeret, és csak én kellek neki. Persze másnap jött hízelgően, hogy megtetszett neki egy nyaklánc... - figyelmesen hallgattam végig amit mondott, közben pedig megsajnáltam. Gondolkodás nélkül megöleltem. 
-Ya Ou! Nem érdemelt meg téged! Te pedig jobbat érdemelsz! - nyugtattam meg a fiút, aki újra csak maga elé nézett. Körülbelül fél perc után rám nézett bánatos szemekkel, s a következő szavakat mondta:
-Igen. Téged.........

13. rész: Szakítás

Sziasztok! :* Ez a rész olyan dolgokat tartalmaz, amit néhány ember sértőnek találhat. A félreértés elkerülése érdekében tájékoztatnánk minden kedves olvasót, hogy a történetnek semmi valóságalapja NINCS! Kérünk Titeket, véleményeteket kommentben fejtsétek ki! Jó olvasást :*
Vivi, Bella, Alexa xx

*Ya Ou szemszöge*
Késő este mikor hazaértem, nem találtam otthon Barbit. Fogalmam sem volt, hogy merre lehet, így hát megcsörgettem a telefonját. Már épp kicsörgött, mikor az egyik 5SoS számot hallottam meg a nappali felől.
-Remek - mormogtam magamban. Hát itthon hagyta. Meg sem lepődöm. Egy árva szót nem irányítana felém, hogy merre éjszakázik. Végül is a pasija vagyok, nekem semmiről sem kell tudnom... Mérgesen indultam el a fürdőbe, ahol egy gyors zuhanyzást terveztem, ami szerencsémre be is vált. Egy alsógatyában beslattyogtam a hálóba, mivel elég meleg nyári napok vannak mostanában. Megnéztem a telefonom kijelzőjét, ami 12 órát mutatott. Sokat beszélgettünk Lexiéknél. A nővére is nagyon aranyos. Letettem a mobilt, majd a párnámra hajtottam fejemet. Úgy 20 perce pisloghattam, de nem jött álom a szememre. Egész végig csak Barbi és Lexi járt az agyamban, persze ők kiütik egymást. Barbin azért agyalok, mert teljesen kihasznál, minden nap csak veszekszünk, ki tudja, lehet, hogy talán most is egy jobb pasi karjában talál vigasságot. Nem tudom, meddig bírom még ezt. Alexa pedig egy nagyon szép, okos, aranyos lány. Bármit megtennék azért, hogy most mellettem legyen. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem írni neki egy SMS-t. Nem igazán tudtam, hogy ilyenkor éjfél után mi a fenét írjak neki, de aztán kitaláltam egy elég idióta kérdést, holott tudom, hogy hol van a holmim, de szükségem van arra, hogy válaszoljon nekem. 

Egy határozatlan 'ölelés' szót írtam a végére, nem akartam nyomulni, hiszen a barátom. Pár perc múlva jött is a válasz:

Így már valahogy nyugodtabbnak találtam az éjszaka hátralévő részét. Hamarosan el is aludtam... Reggel 9 óra körül ébredtem fel. Barbi mellettem feküdt. Kíváncsi lennék mikor ért haza, és honnan. Csináltam magamnak egy szendvicset, majd leültem a nappaliba a TV elé. Pár perc múlva a kisasszony is kilátogatott a hálószobából, és egy csókkal köszöntött, s leült mellém a kanapéra. 
-Ez minden mondanivalód? - kérdeztem gúnyosan. 
-Miért, mit vártál? - kérdez vissza. 
-Hmm... Talán, hogy már megint hol voltál az éjjel, miért nem szóltál, és hogy hagyhattad itthon a telefonod. Kíváncsi lennék - emeltem fel kicsit a hangomat a mondat végén. 
-A barátnőmnél voltam, és azért nem szóltam, mert nem akartalak zavarni. A telefont pedig elfelejtettem - magyarázta ki magát a csávából. 
-Aha, értem. És ki ez a barátnőd? - érdeklődtem. 
-Dóri! - vágja rá. 
-Még nem is hallottam róla... Felhívnád kérlek, hogy megkérdezzek valamit tőle? - tudtam, hogy nincs ilyen barátnője. 
 -Hát... - bizonytalanodott el. 
-Tudod mit Barbi? A helyedben én ragasztottam volna egy cetlit a hűtőre, hogy bocsi, de elmentem, és ne várj. Ennyire nem vagy képes, vagy ennyit sem érek neked? - álltam fel a kanapéról dühömben. Vártam 1-2 másodpercet, aztán belevágtam a szavába, nem mintha mondott volna valamit. 
-Áh, inkább ne is válaszolj! Tudom, hogy nem szeretsz, és ez az érzés kölcsönös. Köszi ezt a pár hónapot, elköltözöm. 
 -Te most szakítasz velem? - kérdezte meghökkenve. 
 -Mit vártál? Csak a pénzem kellett! - otthagytam a nappaliban, gyorsan összeszedtem a kevés holmimat az albérletből, leraktam az asztalra a kulcsot, és kiléptem az ajtón, de mielőtt becsuktam volna magam mögött, visszanéztem. 
-Viszlát, kedves Barbara - mosolyodtam el gúnyosan. Ő is így tett. Ez a szakítás mindkettőnknek csak jobb, a kapcsolat pedig az elmúlt már hónapban rosszabb. Ahogy kiértem az utcára, eltöprengtem rajta, hogy vajon kihez mehetnék. Olivér jutott először eszembe - biztos befogadna pár napra. Az úti célt tehát felé vettem, Lexi szomszédja felé...

12. rész: Váratlan fordulatok

Sziasztok!:) Remélem szép napotok volt, annak ellenére, hogy esett az eső. Nincs hozzáfűzni valóm ehhez a részhez, csak, hogy éljétek bele magatokat a végén! ;) Hagyjatok magatok után valami nyomot, akár facebookon, akár a blog oldalán. Jó olvasást, szép estét! :* Vivi, Bella, Alexa xx


*Alexa szemszöge*
Reggel arra keltem, hogy csengetnek az ajtón. Kómásan felvettem a köntösöm és a rózsaszín nyuszis papucsom, majd kicsoszogtam a folyosóra. Amikor megláttam, hogy ki áll az ajtóba, nem hittem a szememnek. Ő! Itt van! Gyorsan beengedtem, és egymás nyakába ugrottunk.
-Szia Betti! De rég láttalak! Úgy hiányoztál! - öleltem szorosan, és két puszit nyomtam arcára.
-Szia Hugi! Te is nekem! - mondta, miután elengedtük egymást. 
Körbevezettem a lakásban, aztán leültünk a nappaliban egy pohár üdítővel a kezünkben. 
-Hol van Vivi? Azt mondtad, hogy együtt költöztetek fel Pestre.
-Most nincs itthon. Az új barátjával, Olivérrel tölti a napot - mosolyodtam el.
-Juj...itt lesz valami! - kuncogott. -Ha már erről van szó, te hogy állsz a fiúkkal? - kíváncsiskodik.
-Hát, még nincs semmi komoly. Várok az igazira. De van egy kedves fiú, aki nagyon szimpatikus nekem - mondom, miközben a poharamat visszahelyezem a kis asztalkára.
-És hogy hívják? - kérdezősködik izgatottan továbbra is.
-Ya Ou. Ő, Oli és még két barátjuk, Bence és Sziki egy itteni nagyon sikeres fiúbanda tagjai. Emlékszel Bellára az általánosból? 
-Persze! Hogy tudnám elfelejteni a "híres hármas"-t? - gúnyolódik.
-Na igen. Képzeld, Szikivel jött össze! 
-Hát ez szuper! Bocsi Hugi, hidd el, szívesen hallgatnálak még, de haza kell mennem anyuékhoz. Később hívlak - állt fel a kanapéról, majd kikísértem, és egy öleléssel köszöntünk el egymástól. 
Estig filmnézős napot tartottam egyedül, popcornnal és jégkrémmel. Amikor Vivi hazaért, elmeséltem neki, hogy meglátogatott a nővérem Amerikából, ő pedig az Olival töltött napjáról áradozott. Másnap a nővéremmel megbeszéltük, hogy találkozunk valahol. Mesélt Marciról, a barátjáról, akivel külföldön futott össze. Már két éve együtt vannak. Sétálgattunk a városban, amikor egyszer csak valaki hátulról megfogta Betti derekát...
*Betti szemszöge*
Imádok a kishúgommal lenni, öt éve nem láttam, már nagyon hiányzott. Épp beszélgettünk, amikor valaki körém fonta a karjait. 
-Szívem! Hogy kerülsz te ide? - kérdeztem szerelmem meglepetten, akit egy forró csókkal köszöntöttem. 
-Sziasztok! Utánad jöttem egy másik géppel. Gondolom Alexához van szerencsém - fordul húgom felé mosolyogva.
-Igen, Marci, ugye? Betti már sokat mesélt rólad! - nyújtotta barátomnak a kezét.
-Remélem csupa jót! - viccelődött, aztán nyomott egy puszit a homlokomra.
Hazafelé indultunk, mikor Alexának eszébe jutott, hogy jó lenne egy közös vacsit szervezni, amin mindenki ott van.
-Nagyon jó ötlet! Akkor 7-re ott leszünk Marcival - mondtam, majd megöleltük egymást.

*7 óra*

*Alexa szemszöge*

-Mindjárt itt lesznek a többiek! Minden kész? - kérdeztem aggodalmasan a barátnőimtől.

-Persze! - hallottam a választ Bellától.

-Nyugi! Minden a legnagyobb rendben lesz! - csitított Vivi. Ebben a pillanatban csengettek.

-Megjöttek! - kiáltottam, és rohantam ajtót nyitni.

-Sziasztok! Örülök, hogy mindannyian eljöttetek! - öleltem meg mindenkit, aztán bementünk a nappaliba. A fiúk nagyon hamar megtalálták a közös hangot, és mi pedig nagyon sokat nevettünk a hülyeségeiken. Vacsora után Marci kezdett beszélni, hogy mennyire szereti Bettit, és milyen fontos neki. Aztán jött egy váratlan fordulat...

-Betti! Életem értelme! Ez a két együtt töltött év mindennél többet jelentett nekem! Nem tudod nélküled élni, mert meghasad a szívem, ha nem láthatlak. Varga Bettina! Hozzám jönnél feleségül, és elkísérnél engem egy életen át?

-Persze, hogy igen! Igen, igen, igen! - válaszolta könnyes szemekkel, majd a nyakába ugrott.

Gratuláltunk az ifjú párnak, s könnyeimmel küszködve öleltem meg nővéremet, hisz' mintha tegnap lett volna, hogy felsegített mikor elestem, hogy elpanaszoltam neki gondjaim, kiöntöttem a bánatomat. És most... Most viszont megházasodik, később gyermeke lesz, majd nekem is, és szép lassan megöregszünk. Hirtelen belém hasított a felismerés. Ez az élet rendje. De én akkor is a kis hugija leszek, ő pedig az én féltő nővérem!

Befejeztük a vacsorát, aztán hazamentek a vendégek, kivéve Olit, amit ugye nem kell mondanom, hogy hol aludt...

11. rész: Egy izgalmakkal teli nap

Sziasztok!:) Keddenként van rész, de nagyon sajnálom, hogy csak most hozom. Magánügyi dolgaim akadtak, és sajnos nem jutottam géphez. Egy elég mosolygós és izgulós rész következik! Nem is csoda, hiszen ma 18-a van:) Mindenkinek boldog mosolynapot!:))♥ Jó olvasást :* Vivi, Bella, Alexa xx

*Bella szemszöge*

Ma lesz egy koncertjük a fiúknak, ahova minket is elhívtak. Rég találkoztam velük, már hiányoznak. Pannival is egész jól összeismerkedtünk aminek hatására sokat beszélgetünk. Szikivel is nemrég beszéltem telefonon és mondta, hogy koncert előtt szeretne látni, mert mindig örül, ha vele vagyok. Még több mint egy óra van a fellépésükig, de mi csak 30 perc múlva indulunk. Teljes 'harci díszben' megálltunk a nappali közepén és úgy gondoltuk  összeülünk kicsit dumcsizni.

-Na Bellus, mi van köztetek Szikivel? - kezdett bele Vivi egy témába.

-Látszik, hogy izzik köztetek a levegő! - mondta egy pimasz mosollyal az arcán Alexa.

-Semmi komoly nem történt még. Egy párszor randiztunk. Ennyi...

-Szerintem lassan indulni kéne! Mindjárt 7 óra és még oda is kell érnünk - nézett órájára Alexa.

-Jó ötlet! - helyeselte másik barátnőm

-Legalább újra láthatom... - mondtam kicsit halkabban, miközben megsimítottam mobilom képernyőjét, amin persze ő virított. Nem tartott valami sokáig a beszélgetésünk, de ez így csak jobb, mert nem faggatnak, és hamarabb ott leszünk.

....

Amikor megérkeztünk az épülethez, ahol a srácok énekelnek, rögtön megkerestük az öltözőt. Ám mikor beléptem nemvárt látvány fogadott. Egyszerűen lefagytam. Megszólalni sem tudtam, csak éreztem ahogy a könnyeim leperegnek arcomon. Ott álltam szótlanul, mert láttam, ahogy Sziki egy szőke cicababával smárol. El kellett mennem, de lábaim földbe gyökereztek. Mégis egy nagy erőfeszítéssel hátat fordítottam, odébb löktem barátnőimet és elkezdtem futni a folyosón. Arcomat tejesen ellepték a nem oda illő sós vízcseppek és az első ajtón benyitottam. Lekuporodtam a földre és zokogásba kezdtem. Nem tudtam másra gondolni,csak Rá... Arra, hogy mit tett velem. Csak egy baj van. Én még mindig szeretem! Az egész testem ellenkezett gondolataimmal, amikor rezgett a telefonom, hogy SMS jött. Nem néztem a feladót, mert tudtam ki az.

~Drága Bellám!

Amit az előbb láttál nem úgy történt! Félreérted a helyzetet! Az az őrült rajongó teljesen rám akaszkodott és egy figyelmetlen pillanatban lekapott! Nagyon sajnálom! Nem tudom most hol vagy, de ne csinálj semmi olyat, amit megbánnál! Nagyon fontos vagy nekem! SZERETLEK és ezt te is jól tudod! Senkit se szerettem még ennyire, SOHA! Sokat jelentesz nekem és nem élném túl, ha valami bajod esne! Amikor a szemedbe nézek, olyan érzés fog el, amit senki mástól nem tudok megkapni! Légy szíves válaszolj, ha elolvastad, hogy tudjam, jól vagy!
 <3 Sziki ~

Ezt a levelet olvasva rájöttem, hogy Peti soha sem akart megbántani. Még sosem mondta, hogy szeret. Az első gondolatom az volt, hogy meg kell őt keresnem! Lehet rossz döntést hozok, de nem érdekel! Én is szeretem! Mindennél jobban! Ez egy nagy félreértés, amit tisztáznunk kell. Erőt gyűjtöttem, majd sikerült felállnom. Kirohantam az ajtón és azt se tudtam merre megyek, csak futottam. Egy ismerős arcot világított meg a fény. Amint észrevett, felém közeledett. Tekintetünk egybeforrt és szorosan megöleltük egymást. Én mondtam volna neki, hogy sajnálom, de Ő mélyen szemeimbe nézett és egy érzelemmel teli csókot lehelt ajkaimra. A kezei közben derekamat simogatták, az enyéim pedig vállán pihentek. Csókunk végén egymásra néztünk és egyszerre mondtuk, hogy SZERETLEK! Ez a szó visszhangzott bennem akkor is, mikor megjelent Oli, hogy menniük kell a színpadra. Mivel én még a női mosdóba összeszedtem magam a koncert fele lement. Megláttam barátnőimet az első sorba majd odamentem melléjük. A következő dal amit énekeltek a Létezem volt. Nagyon jó hangjuk van, bár ezt eddig is tudtam. Sziki végig engem figyelt, én meg persze le se vettem róla szemem. Még lement pár dal, majd elköszöntek és bementek az öltözőjükbe. Mi utánuk mentünk Vivivel, Alexával és Pannival kiegészülve. Amikor benyitottunk, Sziki nyakába ugrottam, Ő pedig megpörgetett a levegőbe. Boldog voltam! Mindenkinél boldogabb! Miután letett, nagyon megdicsértem.

-Csak neked énekeltem! - mondta, majd egy csókot nyomott homlokomra. Sokat beszélgettünk és nevettünk, mikor Sziki kérdezett tőlem valamit.

-Nincs kedved nálam aludni? - kérdezte kicsit félénken a válaszomra várva.

-Hát...persze hogy van! - mondtam, majd láttam a szemében egy mosoly csillogását.

-Akkor indulhatunk?

-Elköszönök a többiektől, összepakolok és mehetünk.

Mindenkinek egy puszit nyomtam arcára, majd megöleltem őket. Beültünk Sziki kocsijába és végre elindultunk. Az úton megbeszéltük a történteket, és azt is, hogy teljesen megbízhatunk a másikban.

Amikor odaértünk Hozzá, körbevezetett, megmutatta hol fogunk aludni és leültünk a nappaliba a kanapéra. Felbontottunk egy üveg Colát, miután megbeszéltük, én nem szeretnék alkoholt inni. Eltelt az idő, így már fürdéshez készülődtem. Kaptam egy törülközőt és utam a fürdőszobába vezetett. Nincs is jobb egy forróvizes zuhanynál! Amikor végeztem eszembe jutott, hogy nem hoztam otthonról pizsamát, ezért úgy döntöttem, kérek tőle egyet. Egy szál törülközőben mentem végig a lakáson, hogy megtaláljam Petit, aki hol máshol lehetett volna, ha nem a hálóban. Ott feküdt az ágyon és a telefonját szüntelenül nyomkodta. Amint észrevett, megdicsérte kicsit hiányos pizsamámat egy perverz mosoly kíséretében.

-Nem ebbe szeretnék aludni! Kölcsön tudnál adni egy pólót estére? - kérdeztem, majd egyből felállt, odasétált a szekrényhez és megfordult.

-Szerintem így is gyönyörű vagy! - mondta lágy hangon, majd elkezdett felém közelíteni és szenvedélyesen megcsókolt. Megfogta derekam, fölemelt, én csípője köré csavartam lábaim. Felültetett az íróasztalra, ami tele volt dalszövegekkel. Közel húzott magához és hát én se éppen ellenkeztem. Csókunknak én vetettem véget, amikor már az az egy szál anyag ami rajtam volt is leesett rólam lassan.

-Ideadnád azt a pólót? - kérdeztem mintha az előbb semmi sem történt volna.

-Persze, tessék. Remélem jó lesz - nyomott a kezembe egy szürke pólót.

-Tökéletes, köszi.

Gyorsan átöltöztem, de mikor visszaértem, teljesen ledöbbentem.Tudtam Szikiről, hogy  edzeni jár, de hogy ennyire izmos a felsőteste. Teljesen leesett az állam. Szinte tökéletes! Odafeküdtem mellé az ágyra. Fél percig csak elmerültünk egymás tekintetében, majd történt valami. Közeledett, majd csak pár centi állt közénk. Éreztem ahogy a levegőt beszívja, aztán kifújja, majd ajkaink végleg összeértek. Lábamat kezdte simogatni én pedig ennek hatására hajába túrtam.Nyakamra tért át a csókokkal majd már vállamnál járt.Fölé nehezedtem,majd ismét összetapasztottam ajkainkat. Csókunk egyre hevesebb lett. Egyikünk sem akart ellenkezni érzésének. Felsőtestét kezdtem kényeztetni, ő pedig belemosolygott csókunkba. Ezután fordult a helyzet és ő került felülre. Csípőmet kezdte el apró csókokkal hinteni, majd haladt egyre fentebb. Élveztem amit csinál. Ajkaink újra megtalálták egymást és így elválaszthatatlanok lettek. Közelebb húztam magamhoz, jelezve hogy én is akarom. Szépen sorban lekerült rólunk minden ruha. Az este további része is izgalmasan telt, de ez maradjon az én és a Peti titka.

Az éjszaka közepén felriadtam, mert rosszat álmodtam. Oldalra pillantottam és megláttam a békésen alvó Szikit és megnyugodtam. Karomat mellkasára helyeztem és szorosan hozzábújtam. Ő is felébredt és elmosolyodott, majd átkarolt. Olyan érzésem volt mintha a Földön csak mi ketten lennénk. Egy puszit kaptam homlokomra, majd csak annyit suttogott a fülembe:

-Szeretlek...

10. rész: Kibékülés

Sziasztok!:) Megérkeztünk a 10. résszel, reméljük elnyeri tetszéseteket! :) Jó olvasást :*
Ui.: hagyjatok valami nyomot magatok után ;)

*Bella szemszöge*
Bármikor elmegyek meglátogatni Vivit és Alexát, csak veszekednek megállás nélkül, viszont ha négyszemközt beszélek az egyikükkel, szomorúak, és hiányoznak egymásnak, de sajnos maguknak ezt nem vallják be. 
Egyik délután a telefonomon megszólalt egy lágy dallam, ami azt jelezte, hogy Sziki hív:
-Szia Peti! - köszöntem kedvesen.
-Helló Bella! Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk!
-Nagyon jó ötlet! Mire gondoltál? - kérdeztem kíváncsian.
-Rég láttalak. Úgy tudom, te még nem találkoztál Bence barátnőjével, igaz?
-Sajnos még nem.
-Mi lenne, ha akkor megismernéd, és elbeszélgetnétek?
-Az nagyon jó lenne. Mikor, és hol? - kérdeztem fülig érő szájjal.
-Mondjuk nemsokára Bennyéknél? Az előbb hívott, hogy nincs-e kedvem átmenni, és én rögtön Rád gondoltam.
-Oh... Ez nagyon kedves tőled!
-Akkor indulok is érted! Tíz perc, és ott vagyok - mondta, majd bontottuk a vonalat, és rohantam készülődni.
Sziki pár perc múlva ide is ért, és indultunk Panniékhoz. Amikor odaértünk, egy göndör, fekete hajú lány nyitott ajtót.
-Szia, gondolom te vagy Bella. Panni vagyok, örvendek - nyújtja kedvesen a kezét.
-Szia! Igen, én is örülök - mosolyogtam, majd két puszi után bevezetett a lakásukba. Gyönyörű és tágas kis otthon volt. Bementünk a nappaliba, ami össze volt kötve az étkezővel és a konyhával. Sziki otthonosan lehuppant az egyik kanapéra, majd én is odaültem mellé. Megvacsoráztunk, beszélgettünk, majd elköszöntünk, és Peti hazavitt. Már indult volna haza, mikor megkérdeztem, hogy nem akar-e nálam aludni. Bólintott, bejött a lakásomba, majd megfürödtünk (persze külön). Lemostam a sminkem, ami egy kis szempillaspirálból és tusból állt, majd lefeküdtünk aludni. 
Reggel arra keltem, hogy Sziki nincs mellettem, de kaptam egy SMS-t tőle, hogy el kellett mennie, de majd hív. Mire felkeltem az ágyból, már 13 órát mutatott a telefonom. Gondolkoztam, s rájöttem, hogy lehetne kibékíteni Alexát és Vivit, mert ez az állapot tűrhetetlen. 
Felhívtam Olit és Ya Ou-t, hogy kitaláljunk valamit.
-Szia Oli! Tudunk beszélni?
-Szia Bellus! Persze, mondjad! 
-Az a helyzet, hogy Alexáék úgy összevesztek, hogy egy ideje egymáshoz sem szólnak - közöltem vele kissé szomorúan.
-Igen, hallottam. Vivi mesélt róla. 
-Tennünk kell valamit!
-Van ötleted? - kérdezte kíváncsian.
-Igen! Pont ezért hívtalak - mondtam elszántan.

.............

-Nagyon jó ötlet! - örült meg Olivér.
-Akkor hívom Ya Ou-t! Szia! - mosolyogtam, majd elköszöntem a fiútól.
-Szia! - köszönt el, s bontotta a vonalat.
Másik barátomnak is tetszett az ötlet, amit Viviék érdekében találtam ki. Megbeszéltük, hogy elhívják a csajokat úgy, hogy ne tudják, ott lesz a másik is.

............

Pár óra múlvára beszéltük meg az időpontot a fiúk lakására. Panni, Sziki, Benny és én már ott voltunk. Először Oli és Vivi ért ide. Azt mondtuk nekik, hogy még várunk a "filmnézéssel", mert majd jön még a pizza. Nemsokára megérkezett Alexa és Ya Ou is. Nagyon fagyos volt a hangulat a két lány összezördülése miatt. Leültünk a kanapéra, majd beraktam a DVD lejátszóba azt a lemezt, amit otthon én szerkesztettem. A filmet kis kori és mostani közös képekből, videókból vágtam össze. Úgy döntöttem, hogy ByTheWay dalokat rakok be háttérzeneként. A videó körülbelül 10 perces volt. Amikor vége lett, mind a két lány szemébe könnyeket láttam. Egymásra néztek, és nagyjából egy percig csak a másik tekintetét fürkészték, aztán felálltak, és szorosan megölelték egymást, és egy szó hangzott el egyszerre a szájukból:
-Sajnálom...
*Vivi szemszöge*
Könnyes szemmel öleltem meg barátnőmet, azután a kisfilm után, amit Bella levetített nekünk. Vacsora közben sokat nevettünk, majd mindenki hazament. Minket Lexivel Oli vitt haza, mert Ya Ou autója a szervízbe volt. Otthon Alexával még átbeszéltük a dolgokat, és egyetértettünk abban, hogy Bella nélkül még mindig haragban lennénk. Sokat köszönhetünk neki és a fiúknak. Közben megismertük Bence barátnőjét is, Pannit. Nagyon kedves lány. Szerintem jó barátnők leszünk. Nem tett jót ez a sok veszekedés, örülök, hogy vége. Most már nyugodt szívvel tudok elaludni, úgy, hogy újra mondhatom: RÁ MINDIG SZÁMÍTHATOK...

Figyelem!

Blogverseny a 'Say My Name' blogon! Jelentkezni itt lehet: http://saymynamelover.blogspot.hu
Vivi, Bella, Alexa xx

9. rész: Minden rendben...vagy mégsem?

Sziasztok!:) Történt pár változás a blogunkba, de még lesz egy pár. Kaptunk visszajelzéseket facebookon, sokan érdeklődtetek, hogy mikor lesz új rész. Sokadjára is, de kiírom (ahogy számítógépen jobb oldalt a moduloknál találhatjátok), hogy mostantól minden kedden lesz rész. Ez még lehet, hogy változni fog, de mivel hárman írjuk, nagyon nehéz, mert sok helyre megyünk kirándulni/nyaralni. Nem is húzom tovább a szót, további szép napot Nektek!:)) Puszi: Vivi, Bella, Alexa xx 

*Vivi szemszöge*

Mivel láttuk, hogy a fiúk megharagudtak ránk és semmit sem mondtak, jobbnak láttuk, ha hazaindulunk. Fogtunk egy taxit, bemondtuk a címet és szótlanul ültünk egymás mellett. A nagy csendet én törtem meg; mert már nem tudtam magamba tartani a dühömet.

-Alexa, ez is a te hibád! Ha te nem indultál volna aludni, most minden rendben lenne! -fordultam idegesen barátnőmhöz,aki kicsit meglepődött kitörésemen.

-Miért lenne az én hibám?! Te se vagy más!

-Tudod mit?! Nem érdekelsz! Tönkretettél mindent! - fordultam el az ablak irányába és csak bámultam kifelé.

-Hagyjátok már abba! Tárgytalan a veszekedésetek! - állított le minket Bella.

Mérgesen kiszálltunk a kocsiból. Berohantunk a szobánkba és hangos ajtócsapkodással köszöntünk el egymástól.

*Egy hét múlva*

A veszekedésünk óta nem beszéltünk egymással, még a fiúkkal sem. Még csak egy flegma "Szia"-t sem dobtunk a másiknak. Párszor próbáltam kapcsolatot teremteni a srácokkal, de nem nagyon kaptam visszajelzést.

*Olivér szemszöge*

Rosszul esett, hogy életünk egyik legfontosabb napján nem számíthattunk rájuk. Egy hétig mosolyszünet volt köztünk, amit nagyon nehezen bírtam, mert már hiányzott a közelségük, de mégis próbáltam a távolságot tartani. Eléggé megkedveltem a lányokat, hamar megtaláltuk a közös hangot. Sokszor hívtak, de én mindig kinyomtam a telefont, az üzeneteket pedig nem olvastam el. Lehet, nagyon túldramatizálom a dolgokat, de ez van! Tudatni akartam velük is, hogy rosszul esett, hogy elfelejtettek. A ByTheWay miatt viszont Szikiékkel találkoztunk, de nem hozzuk fel ezt a témát. Épp fürdéshez készültem,mikor csengettek az ajtón.

-Szia Olivér.. - köszönt félénken Vivi.

-Szia - mondtam szemébe nézve meglepődötten. Nem számítottam arra, hogy eljön.

-Bejöhetek? Beszélnünk kéne - kérdezte tőlem a lány, miközben a padlót vizsgálta tekintetével.

-Persze, gyere csak! - nyitottam ki jobban az ajtót,majd beengedtem.

-Figyelj Oli, megértem, hogy mérges vagy, hisz' ez sokat jelentett nektek. Nem is tudom, hogy mehetett ki ilyen egyszerűen a fejünkből, mivel mi is nagyon vártuk. De kérlek hidd el, soha nem bántanám meg szánt szándékkal azokat, akiket szeretek. Nem akarlak elveszíteni, fontos vagy nekem! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer így megismerlek. Alexával is összevesztem ami nagyon bánt... - mondta Vivi, s láttam a szemében a könnyeket. Akaratlanul is, de megöleltem.

-Ne sírj, minden rendben lesz - töröltem le könnycseppjeit arcáról.

-Úgy semmi sincs rendben, ha nem vagy mellettem... - vallotta be és ezen a mondatán elmosolyodtam. Ő még nagyobb zokogásba kezdett, én pedig elszántam magam.

-Vivi! Én...én...szeretlek! - közelebb húztam magamhoz, majd lassan fejem is közeledett felé. A köztünk lévő távolságot is megszüntettem és szenvedélyesen megcsókoltam.

*Ya Ou szemszöge*

A kisebb 'vitánk' után nem nagyon beszéltem Lexivel, de már nagyon hiányzik a társasága. Úgy gondoltam, meglátogatom. Kezembe kaptam a fontosabb dolgokat, ami végül is csak a telefonomból és a kulcscsomómból állt. Lerohantam az utcára, és 15 perc sétálás után a kiszemelt helyszínre értem. Oli mellett laknak, így magabiztosan mentem előre.

-Szia Lexi! Ráérsz egy kicsit? Fontos lenne! - kérdeztem

-Öhmm....persze, most nincs is itt Vivi - hajtotta le fejét és úgy engedett beljebb.

-Mondjad! Figyelek! - szólt kíváncsian, de én nem tudtam hogyan kezdjek bele.

-Egy hete semmit sem hallottam felőled. Remélem minden oké, de ahogy látom igen -kerekítettem egy széles mosolyt arcomra és végigmértem tekintetemmel a félénk lányt.

-Sajnos nem jól látod! Összevesztem Vivivel és tanácstalan vagyok - nézett maga elé szomorúan.

-Szólj, ha bármiben tudok segíteni! - ajánlottam fel neki, majd a fotelból mellé ültem és átkaroltam.

-Egy gond van, hogy nem tudsz. Csak az fáj, hogy nem tudok eldobni egyik pillanatról a másikra egy 13 éves kitartó barátságot - nézett rám meggyötörten, de én csak figyelmesen hallgattam.

-De ugye tudod, ha esik, ha fúj én itt leszek neked! Nem rég ismertelek meg, de úgy érzem Rád számíthatok és azt akarom, te is érezd! - mondtam mosolyogva.

-Annyira örülök, hogy ti vagytok nekem! Én okoztam nektek csalódást, de mégis ilyen szeretettel fordulsz felém! Köszönöm! - a szeme apránként megtelt könnyel. Szorosan hozzám bújt, és én nem is válaszoltam, csak élveztem a pillanatot...