6. rész: Hupsz...

Sziasztok Drágák! Lassan 800 oldalmegjelenítésünk lesz, aminek nagyon örülünk!:) Sok kommentet kaptunk facebookon, és itt is egyet a blogban! ^^ Reméljük most ez a bejegyzés alá több hozzászólás lesz:)) A lényeg, hogy itt a 6. fejezet. Hát akkor jó olvasást! :* Vivi, Bella, Alexa xx

*Vivi szemszöge*

 Miután Bella lemondta a mai "csajos napunkat" így Alexával kettesben indultunk el a plázába. Remek időnk van. Süt a nap, és nincs is jobb annál, mikor a legjobb barátnőddel töltheted a napot. Alexát, már általános suliba ismertem meg és egy sport nap segítségével lettünk barátok. Később "megalakultunk" így hárman Bellával.

- Én ezt nem hiszem el! Sziki csak egy fél napot töltött Bellával és máris randiznak? - ültünk le egy padra miközben fagyit ettünk.

- Tényleg érdekes. Nem gondoltam volna, hogy Bellus ilyen gyorsan leveszi Szikit a lábáról és az ujja köré csavarja - ezen nevettünk egy kicsit. Hirtelen minden elsötétült. Valaki befogta a szemem és ha jól érzékeltem Alexáét is mivel egy halk sikoly hagyta el száját.

- Na kik vagyunk? - szólt hátunk mögül a kérdés. Egyből tudtam kik lehetnek.

- Ya Ou tudod, hogy megijedtem? Ráadásul a fagyit is majdnem magamra ejtettem! - bosszankodott Alexa, de azért neki is elhagyta a száját egy halk nevetés. Az én szemem még mindig takarás alatt volt.

- Na kitalálod ki vagyok, vagy még így tartsam a kezem?

- Jaj Oli! Gondoltam, hogy te vagy. - levettem a kezét szememről, s felé fordultam.

- De... Benny hol van? - kérdeztem, de abban a pillanatban valaki hátulról megijesztett és a fagyim Alexa pólóján landolt.

- Hupsz... - hallottam a hangot a hátam mögül - bocsi Alexa nem gondoltam, hogy ez lesz. - mentegetőzött Benny.

- Mind az öten Lexi pólóját néztük és próbáltuk leszedni a fagyit miközben nevettük.

- Szerintem vedd fel azt a felsőt amit most vettél - vágtam fel egy ötlettel.

- Jó! Megyek is - és elszaladt a mosdóba.

- Hogy-hogy itt vagytok? - kérdezte Ya Ou miközben nézte, ahogy barátnőm távozik.

- Shopping napot tartunk, minden hónap elsején.

- Ó értem. Akkor csak hajrá, mert ahogy látom, még nincs tele a kezetek. - kacsintott Oli.

- Igen! Még nem végeztünk! És ti mit csináltok itt? Nem kéne próbálnotok? - kérdeztem tőlük.

- Nem tudunk, mivel Szikit várjuk, aki úgy látszik felszívódott. Már fél órája itt kéne lennie! - nézett az órájára Benny.

- Ti nem tudjátok?

- Mégis mit? Szikivel kapcsolatos? Mert azt biztos, hogy nem! - mondta Ya Ou.

- Hát Bella azért nincs itt, mert együtt mentek el moziba. Tegnap este Sziki elhívta. - mosolyogtam egy nagyot.

- Tehát sikerült neki! - állapította meg Benny.

- Mi sikerült kinek? - kérdezte barátnőm miután visszajött a mosdóból. Tetszett a felsője és nem hiszem, hogy csak azért, mert én választottam!

- Sziki tegnap azt mondta este, hogy neki tökre bejön Bella és meg akarja szerezni - világosított fel minket Oli.

- Óóóh.. már kitudja mik történnek, mivel Bellának is nagyon tetszik Sziki - néztem a szőkeségre, aki kivillantotta vámpírfogait. Még beszélgettünk egy ideig, majd mondtuk a fiúknak, hogy még egy kicsit vásárolunk. Miután elköszöntünk tőlük, láttam, ahogy valaki a távolból integet. Bella volt az.

- Na milyen volt a randi? - öleltük meg szerelmes barátnőnket.

- Isteni! Ettünk popcorn-t, megnéztünk egy filmet,.. és.. hát öhm.. MEGCSÓKOLT!! - hatalmas mosoly került arcunkra.

- Mi? Akkor ti együtt vagytok? - kérdeztük Bellát, aki olyan boldog volt, mint még soha.

- Hát még ismerkedünk! De olyan hirtelen történt. Először kicsit megijedtem a filmtől, megfogta a kezem, majd átkarolt. Én mélyen a szemébe néztem és arra lettem figyelmes, hogy ajkai már az enyémen pihennek. Megígérte, hogy holnap este átjön hozzám! - mesélt barátnőnk úgy, mintha újraélte volna a történteket...

5. rész: A randi

Sziasztok!:) Köszönjük a kommenteket, a feliratkozókat és az oldalmegjelenítéseket! Nagyon örülünk neki :) Kérünk Titeket, hagyjatok valami nyomot magatok után! Reméljük tetszik az új rész! Jó olvasást!:) Puszi: Vivi, Bella, Alexa xx

*Bella szemszöge*

-Sziki olyan kedves! Tényleg olyan, mint amilyennek elképzeltem.

-Jaj ennyire beleszerettél? - cirógatta meg arcomat Vivi.

-Igen én... nagyon megkedveltem! A telefon számomat is elkérte - dicsekedtem neki.

-Ez komoly? Úgy látszik bejössz neki! - kuncogott magában Alexa.

-Oli mondta, hogy illetek egymáshoz! - mondta Vivi, majd egy halk nevetés hagyta el száját.

-Ha összejövünk megengedem, hogy ti legyetek a koszorús lányok! - bohóckodtunk tovább.

Remélem ebből a beszélgetésből a sofőr nem hallott túl sokat. Hazaértünk, majd kiszálltunk  az autóból.

-Köszönjük a fuvart! - mondtuk illedelmesen. Elköszöntünk egymástól a barátnőimmel és bementem a lakásomba. Lefürödtem, majd próbáltam elaludni, de nem igazán sikerült. Folyton Sziki járt az eszemben. Hirtelen megszólalt a telefonom. Egy ismeretlen számtól jött üzenet.

"Jó estét! Remélem nem ébresztettelek fel. Arra vagyok kíváncsi, hogy nincs-e kedved valamikor moziba jönni? A Demónát vetítik és gondoltam kicsit még ismerkedhetnénk. Sziki :)"

Ez komoly? Ez egy r-r-randi? El sem hiszem! Szikszai Péterrel megyek moziba!!! Amint tudtam válaszoltam:

"Persze! Miért is ne? Tetszik az ötlet! Bella :)"

Pár perc múlva kaptam is a választ:

"Remek akkor kettőre érted megyek! :) Jó éjt!"

"Köszönöm neked is! Most már jó lesz!" - mire a mondat végére értem elmosolyodtam.

*Vivi szemszöge*

 Bellától miután elköszöntünk, felsiettünk a lépcsőn a lakásunkig. Leültem a kanapénkra és nagy gondolkozásba kezdtem. Alexa is odajött és kérdőn rám tekintett.

-Hová mentetek Olival? - tudtam, hogy majd felteszi ezt a kérdést, de nem szerettem volna válaszolni. Megráztam fejem, hogy közöljem vele, nem akarok erről a témáról beszélni. Felálltam és elmentem. A szobám felé vettem az irányt és közben lejátszódott a fejembe ismét az események sora:

-Vivi mi a baj? Miért vagy ilyen... más? Nem így ismertelek meg - kérdezte Oli gyönyörű szemeivel rám tekintve.

-Nem esett jól, hogy megígérted, hogy te jössz értünk és nem így történt.. - mondtam miközben cipőm orrát vizsgáltam.

-Tudom, csak sok dolgom volt és gondoltam örültök annak, hogy egy sofőr visz titeket.

-Igen jó volt csak... mindegy - elmentem volna, de megfogta csuklóm és visszarántott.

-Nem akartalak megbántani.

-Nem is bántottál meg. Jól érzem magam. Örülök annak, hogy itt lehetek! Köszönöm! - egy mosoly rajzolódott arcomra.

-Na mehetünk?

-Igen! De ugye tényleg nincs harag? - kérdezte, de gondoltam bántotta amit tett, pedig nem volt nagy dolog.

-Nincs! De tényleg menjünk, mert jól érzem magam a többiekkel.

-Örülök neki! - mondta vidáman.

Először megbántott... jó nem volt olyan nagy dolog, mert tényleg sok dolga lehetett. Csak szívesebben kocsikáztam volna VELE! Gondolataim közepette elaludtam.

  Reggel a csengő ébresztett fel. Kiderült, hogy nincs is olyan korán, mivel mindjárt 10 óra. Alexa még aludt, így én nyitottam ajtót.

- Hellóka! Mi-miért vagy még így? Június elseje van, a shopping nap!! - mondta barátnőm ijedt fejjel. Teljesen kiment a fejemből, de szerencse, hogy Bella szólt.

-Basszus! Tényleg! Gyorsan felkeltem Alexát és felöltözünk, rendben?

-Figyelj! Majd szeretnék valamit mondani nektek. És hagyd csak majd én felkeltem, te menj készülődni! - és már rohant is be Alexa szobájába. Gyorsan felöltöztem és kimentem kaját csinálni, mert anyukám mindig azt mondta, hogy addig ne induljak el míg valami nincs a hasamba. Leültem a kanapéra, letettem az asztalra a tányért és vártam, hogy barátnőim is megérkezzenek.

-Na mit akartál mondani? - kérdezte Alexa miután leült és falatozni kezdett a tányéromból.

-Ugye a koncert 20:00-kor kezdődik és úgy volt, hogy elmegyünk előtte vásárolni, csak nekem közbejött valami.

-Mivan? Mi lehet fontosabb a shoppingnál? - érdeklődtem.

-Hát... tegnap este kaptam egy SMS-t Szikitől, és elhívott moziba! - Alexával összenéztünk.

-Ááá micsoda?? Ez komoly? Randira hívott? - kérdezte megörülve a mellettem ülő barátnőm.

-Igen azt mondta szeretne egy kicsit jobban megismerni - dicsekedett vidáman.

-Okés, de én mindenképp elmegyek vásárolni, mert szükségem van egy pár új ruhára! - jelentettem ki.

-Nekem is! De Bellus aztán jól viselkedjetek! - közölte Alexa egy kacsintás kíséretében.

-Rendben, de megyek is készülődni. Este találkozunk - gyorsan nyomott két puszit arcunkra és már rohant is ki.

*Sziki szemszöge*

 Vártam a mai napot! Bella tényleg elbűvölő. Alig bírtam kivárni, hogy 2 óra legyen. Letusoltam, majd magamra kaptam egy farmert és egy pólót. Az óra már negyed kettőt mutatott. Gyorsan kocsiba ültem és elindultam. Olitól megtudtam, hogy merrefelé laknak mivel ő már volt ott és végül is a szomszédos háztömbben vannak Olivérhez képest. Mikor odaértem felmentem a másodikra és becsöngettem. Kinyitotta az ajtót és én teljesen ledöbbentem. Haja göndör volt, a ruhája pedig leírhatatlanul csodálatos! Nem volt rajta egy kiló smink, de azért látszott, hogy készült. Gyönyörű ajkait piros rúzs díszítette.

-Szia! Hú gyönyörű vagy! - bókoltam neki.

-Szia! Köszönöm. - kicsit elpirult, majd szemembe nézett.

-Örülök, hogy elfogtad a meghívást! Indulhatunk? - kérdeztem.

-Persze, mehetünk. - válaszolt majd belém karolt. Illedelmesen kinyitottam neki a kocsiajtót, majd utána be is csuktam. Út közben nem sokat beszélgettünk. 15 perc autózás után megérkeztünk. Leparkoltam, majd megcéloztuk a mozit. Megfogtam Bella kezét. Kicsit meglepődött, de nem húzta el karját. A moziba érve megvettem a jegyeket és egy popcornt, amit úgy gondoltam, majd ketten megeszünk, mivel óriási volt. Nem nagyon koncentráltam a filmre, mert nem tudtam levenni a szemem a mellettem ülő gyönyörű lányról. Láttam, hogy a film egy részénél Bella nagyon megrémült így ujjainkat összefontam, hogy érezze nem kell félnie, mert itt vagyok és vigyázok rá. Átkaroltam vállát, ő pedig fejét mellkasomra hajtotta. Felnézett rám én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb hajoltam hozzá és ajkaink lassan összeértek...

4. rész: Ismerkedés

Sziasztok!:) Mint látjátok, a modulok között megjelent pár dolog, köztük a szereplők. Ez idővel bővülni fog..de most! Itt a 4. fejezet! Kérünk titeket, hogy kommenteljetek ide, vagy facebookra. Nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményetekre! Köszönjük.:) Jó olvasást! Puszi: Vivi, Bella, Alexa xx

 Nem a várt látvány fogadott minket... nem Oli, hanem egy idősebb férfi állt az ajtó előtt.

- Jó napot hölgyeim.- mondta udvariasan

- Azt a "megbízást" kaptam, hogy önöket egy ByTheWay próbára kell vinnem, igaz?- gondoltam, hogy ezért jött. De minek magáz minket? Egyáltalán miért ö jött, mikor Oli azt mondta, hogy személyesen Patocska Olivér lesz a sofőrünk!?

- I-így van... - mondtam alig hallhatóan.

- Jaj de jó! A ByTheWay sofőre visz minket! - ujjongott Alexa

- Akkor indulhatunk? - kérdezte a férfi

- Persze! Végül is mindegy kivel megyünk, de az a lényeg, hogy találkozunk velük - nézett ránk Bella, majd levakarhatatlan mosoly szállt mindhármunk arcára. Nem nagyon öltöztünk ki mert úgy voltunk vele, hogy minek kicsípni magunkat! Elég hosszú volt az út, de mondjuk mihez képest? Olyan 30-40 perc alatt ott voltunk.

*Alexa szemszöge*

 Eszméletlenül vártam már ezt a napot! El sem hiszem, hogy találkozom velük! Persze Ya Ou-nak örülök a legjobban, de tudom hogy semmi esélyem nála, mert neki ott van Barbi. Élőben még sosem hallottam őket. Bella is kicsit ideges volt így odaszóltam neki:

- Minden rendben? Kicsit mintha rosszul lennél. Ha a fiúk miatt van akkor szerintem nincs miért izgulnod! - nem tudom miért mondtam, hisz én is legszívesebben ugrálnék az izgalomtól.

- Tudom.. vagyis az eszem tudja de a szívem, neki aztán magyarázhatom! - mondta, de hirtelen a kocsi megállt. Gondolom megérkeztünk. Kinyílt az ajtó és Oli mosolygós arcával találtuk szembe magunkat.

- Sziasztok!- köszönt, majd megöleltük egymást, amikor egy olyan hangra lettem figyelmes ami lágy, de mégis férfias volt.

- Sziasztok! Biztos ti vagytok azok az aranyos rajongó csajok! - mondta 1000 wattos mosollyal Ya Ou. Oli mellé lépett, majd a szőkeség bemutatott minket.

- Ö itt Vivi, Bella és Alexa - éreztem ahogy fokozatosan elpirulok. Ya Ou annyira helyes. Éreztem, ahogy tekintete megakadt kissé rövid szoknyámon, de aztán ismét szemembe nézett.

- Na akkor megyünk? - érdeklődött Vivi

- Persze! Gyertek - vezettek be minket a fiúk a házba ami egy hosszú sötét folyosón vezetett végig. Illedelmesen előreengedtek.

- Húú... ez elég félelmetes. Nem is tudtam mire vállalkozok. Remélem nem egy rabló banda házához érkeztünk!- jelentette ki Bell Amin mind egy jót nevettünk.

- Ti mentetek bele a dologba. Felelősséget nem vállalunk! - mondta Oli Amin szintén nagy nevetésben törtünk ki. Vivi csendes volt és alig szólalt meg. Nem ezt a lányt szoktam látni! Bellával nagyon jól elvoltunk és egy kis idő múlva már barátnőm is felszabadultabb lett. Beléptünk egy szobába ami tele volt mikrofonokkal, gitárokkal egy szintetizátorral és még egy zongora is volt benne. Megismertük a csapat negyedik tagját Szikit is, mert már csak vele nem találkoztunk még személyesen, majd elkezdték a próbát. Mi hárman a fekete bőrkanapén foglaltunk helyet.

- Na akkor! Bella először a te kérésedre szeretnénk énekelni egy dalt. Mit hallgatnál most szívesen?- fordult felé Sziki. Bellus kicsit zavarba jött közelségétől, de válaszolt.

- Mmm... mondjuk legyen a... LÉTEZEM! - Vivivel összenéztünk mivel ez az egyik kedvenc számunk. Mikor elkezdték énekelni észrevettem, hogy Ya Ou engem néz. Eszméletlen jó volt és miután végeztek, hangos tapssal és ujjongással díjaztuk. Utána az én kérésemre a Little things-et énekelték! Nagyon meghatott mivel imádom ezt a számot. Vivi kérése pedig a Read all about it volt! Utána még egy-két dalt énekeltek és köztük volt az új számuk is az Álmodj még két változatban.

*Ya Ou szemszöge*

 Miután vagy 20 na jó 10-15 számot elénekeltünk rendeltünk pizzát és leültünk beszélgetni.

- Lexi? Ugye hívhatlak így? - nem tudtam, hogy szereti-e ezt a becenevet.

- Persze nyugodtan! - mondta egy nagy mosoly kíséretében

- Már tudok egy pár dolgot rólad mert Oli mesélt arról, hogy Vivivel laktok együtt, de mivel szereted eltölteni az időt?- láttam kicsit megszeppent kérdésemen

- Hááát... szeretek énekelni, furulyáztam 6 évig, zongorázni és gitározni is tudok egy kicsit.

- Azta! Nem gondoltam volna - vágta rá Sziki - de ne értsd félre nem bántásként mondom.- emelte fel kezét védekezőn.

- És Bella te és Vivi is tudtok énekelni? - érdeklődött Benny.

- Valamennyire igen - és összenézett a két lány. Sokáig beszélgettünk és sok mindent megtudtunk róluk. Tényleg olyanok mint amilyennek Oli mondta őket. Kedvesek, okosak, viccesek és hamar megszerettem őket. Lexi szép lány, de csak barátként nézek rá mivel van barátnőm... Barbi szép, okos lány csak nem éppen illünk össze. A mi kapcsolatunk olyan se veled, se nélküled. Gondolataimat az zavarta meg, hogy Oli és Vivi hirtelen felálltak és kimentek. Nem értettem mi történt. Sziki Bellával és Bennyvel beszélgetett én pedig Lexivel. Fél 8 lehetett, mikor Bellus megszólalt.

- Bocsi fiúk, de szerintem mennünk kéne. Elég késő van és még haza is kell érnünk - megértettem, hogy indulniuk kell, de nem akartam! Szerinte a többiek is így voltak vele. Nagy nehezen elköszöntünk a lányoktól és elmentek. Integettünk a kocsi után addig, amíg csak látni lehetett az este szürkületében.

- Na Ya Ou!? Csak nem megtetszett valaki? - húzta fel szemöldökét Bence.

- Tudod, hogy nekem van barátnőm... de Lexi tényleg gyönyörű! - gondoltam vissza csodaszép mosolyára.

- Amúgy Oli nem is említetted, hogy ilyen dögösek ezek a csajok!- mondta Sziki és közbe megveregette Oli vállát. Ezen nevettünk egy kicsit, majd rájöttünk, hogy teljesen igaza van.

- Mindenképp megszerzem Bellát! Kedves, barátságos, szereti a BTW-t és még okos és gyönyörű is! Nehéz ilyen tökéletes lányt találni! - mondta, majd mondatán elgondolkodtam.

3. rész: Te vagy az?

Sziasztok!:) Technikai malőr történt csütörtökön, így sajnos nem tudtuk hozni az új részt..De! Most itt a 3. fejezet, reméljük tetszeni fog!:) Nem is húzom tovább a szót, csak egyet kérünk: hagyjatok valamilyen nyomot magatok után, hogy olvassátok a blogot! Akár itt, akár facebookon. Nagyon sokat jelentene nekünk.!:) Jó olvasást! Vivi, Bella, Alexa xx

Először a sapkát vette le, és leblokkoltam, hogy kit látok. Majd levette a napszemüveget, s már az arcát, és a szemét is láttam. Éreztem, ahogy elvörösödök, és hirtelen nem tudtam, hogy mit tegyek.

-Te..te..Olivér! Te vagy az? Miért nem mondtad el? - mondtam dadogva.

-Ne haragudjatok, csak olyan jó volt így beszélgetni valakivel, hogy nem tudja ki vagyok. Kíváncsi voltam, hogy mit gondoltok a ByTheWayről. Ugye nincs harag? – sütötte le szemét.

-Nincs! Miért lenne? Csak meglepődtünk – erőltetett egy mosolyt arcára Alexa. Én éreztem magamat a legkellemetlenebbül, hisz’ azt mondtam, hogy Oli a leghelyesebb, és most itt van. Nem tudtam mit tegyek, csak a padlót bámultam.

-Vivi! Sajnálom. Olyan jól elbeszélgettünk, és azt hittem, ha megtudod ki vagyok, akkor másképp viselkedsz velem – mondta kissé szomorúan és közben megfogta a kezem.

-Nem haragszom, de mit hittél?! Ha elmondod, akkor eldobom az agyam és őrülten sikítozom? Tény, hogy hatalmas rajongó vagyok, de tudok normálisan beszélni! – nagyon zavart, hogy nem volt velem őszinte, de mégsem tudtam rá haragudni. 

-Kérlek bocsáss meg! Igazad van, hülye voltam, csak nem tudtam, hogy mit tettél volna, ha egyből úgy mutatkozom be, hogy Patocska Olivér! – láttam rajta, hogy tényleg megbánta, és ha jobban belegondolok, jobb is, hogy így történt.

-De van egy ötletem – mondta, miközben felcsillant a szeme – holnap eljöhetnétek a próbánkra! Kedves, okos csajok vagytok, a fiúk biztos kedvelnének titeket – mondta Oli egy mosoly keretében.

-Ez komoly? Uramisten, köszönjük! – ugrott a fiú nyakába Bella.

-Semmiség! Egyébként illenél is Szikihez – kacsintott egyet barátunk, és a mondat hallatán Bellus kissé elpirult. Még beszélgettünk egy darabig, de Olinak sajnos mennie kellett, ezért kikísértem az ajtóig.

-Vivi, én tényleg saj… - mondatát nem hagytam, hogy befejezze, mert a szavába vágtam.

-Nem kell bocsánatot kérned! Megértelek téged! Örülök, hogy megismerkedtünk – kerekítettem egy széles mosolyt arcomra, amit ő is viszonzott.

-Egyébként szerinted tényleg én vagyok a leghelyesebb? – féltem ettől a kérdéstől – Csak azért, mert szerintem Te nagyon csinos lány vagy, és remekül éreztem ma magamat a társaságodban.

-Nem is tudom mit mondjak.. Tényleg nagyon jól éreztem magamat – éreztem, ahogy fejemet elönti a pír.

-Most mennem kell, holnap jövök értetek – köszönt el, majd lement a lépcsőkön ki az utcára.

Még mindig nem fogtam fel a történteket, de szerintem nem is fogom pár napon belül. Beléptem a nappaliba, ahol Belláék vártak.

-El sem hiszem! Ébresszetek fel! – mondta Alexa úgy vigyorogva, ahogyan még nem láttam.

-Azt mondta, illek Szikihez! – mondta Bella, s láttam, hogy a fellegekben járnak, ezért elnézést kértem, és bementem a szobámba. „Te nagyon csinos lány vagy, és remekül éreztem ma magam a társaságodban”, ez a mondat jár a fejemben. Szerinte tényleg csinos vagyok? Nagyon helyes Oli, kedves és aranyos, de erősen kétlem, hogy pont én kellenék neki. A nagy gondolkodások és álmodozások közepette elaludtam. Másnap reggel mesésen finom illatokra keltem fel. Alexa és Bella a konyhában sürgött-forgott.

-Jó reggelt! Mi ez a nagy készülődés? – kérdeztem, miközben leültem az asztalhoz.

-Neked is! Hát szerintem siess, mert előbb hívott Oli, hogy pár perc és itt vannak – mondta Alexa.

-Oké, oké, de miért jönnek? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Oh, nem mindegy? A lényeg, hogy sietnünk kell! – kapkodta egymás után a szavakat Bella.

Besiettem a szobámba, felvettem egy egyszerű ruhát, kifésültem a hajamat, és egy kis sminket kentem arcomra. Mikor készen lettem, épp csengettek, így gyorsan ajtót nyitottam.

-Sziasztok! Remélem éhesek vagytok, mert a csajok csomó kaját csináltak! – köszöntöttem őket egy mosollyal, és kezemmel a konyha irányába mutattam.

-Szia! Ő itt Bence, de biztosan tudod! Bence, ő pedig Vivi – mutatott be minket egymásnak.

-Szia Vivi! Örülök, hogy megismerhetlek. Sokat hallottam már rólad, Oli egész este mesélt –kuncogott halkan Benny.

-Nem is igaz Vavra! Ne hazudj! – bökte oldalba Olivér.

Bementünk a konyhába, ahol a csajok is megismerkedtek az új vendéggel.

-Nah, azért jöttünk, mert azt mondtátok, nagyon nagy rajongók vagytok, így szereztünk a holnapi koncertre három VIP jegyet – mondta mosolyogva Bence. A lányokkal összenéztünk, és felálltunk az asztaltól, majd nevetve megöleltük egymást, sikítozni nem szerettünk volna.

-Köszi, köszi, köszi – hangzottak el egymás után a szavak.

-Akkor a mai próbátokra már nem mehetünk el? – kérdezte Alexa.

-Dehogyisnem! Ilyen jó fej csajszikat a többieknek is meg kell ismerniük! – kacsintott ránk Benny. Körülbelül még egy óráig beszélgettünk a fiúkkal, s miután elmentek, nagyon boldogok voltak, nem akartuk elhinni a két nap történéseit. Elindultunk készülődni, hiszen Oli nemsokára jött volna értünk, de mikor kimentünk a házunk elé, nem várt látvány fogadott minket…

2. rész: A találkozás

Sziasztok drágák!:) Vasárnap indult el a blogunk, és már száznál több oldalmegjelenítésünk van!! Ez nekünk nagyon nagy dolog. Köszönjük!:) Kérlek kommenteljetek, akár ide, akár facebookon. A fejezetről annyit, hogy ez egy kicsit hosszabbra sikeredett..Reméljük mindenkinek tetszeni fog! Puszi: Vivi, Bella, Alexa xx

*Vivi szemszöge*
Az a pár nap, amit otthon töltöttem, hamar elszállt. Nagyon hiányoztak a szüleim, viszont örülök, hogy már önálló életet élek. Ma van ráadásul Mosolynap, amikor mindenkire mosolyogni kell, hogy tegyük szebbé az országot, és mindenki más napját. Délután két órakor indultam vissza Pestre, ezért anyuéktól érzelmes búcsút vettem, majd felszálltam a buszomra. Nagyon gyönyörű idő volt, egyetlen egy felhő sem tudta elrontani a 'mosolynapomat'. Az autóbuszon nem voltak olyan sokan, de valahogy még is olyan kínosan éreztem magamat..Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy fiú száll fel a következő megállónál. Fiatal volt, szemeit napszemüveg takarta. Arca nem tükrözött boldogságot. Sapkát viselt, ami eltakarta a haját. Nagyon ismerős volt nekem, de nem jöttem rá honnan. 
-Szabad ez a hely? - kérdezte, s a mellettem lévő ülésre pillantott.
-Persze! - vettem el táskámat, amit az ölembe helyeztem.
Láttam, hogy nagyon szomorú, s mint egy igazi wayer, kötelességemnek éreztem, hogy felvidítsam, ezért előkotortam a csomagomból egy mosolynapos szórólapot, és felé fordultam.
-Szia! Ne haragudj, látom nem vagy túl vidám. Nem tartozik rám miért, csak szeretném, ha elfogadnád tőlem ezt a szórólapot - mondtam mosolyogva, majd kezébe nyomtam a papírt.

                                               ByTheWay Mosolynap!
          Adj egy mosollyal többet a világnak minden hónap 18-án! Tegyük együtt
         szebbé az országot, s embertársaink napját! GIVE THE WORLD A SMILE
                                    Forgalmazza: ByTheWay & Wayers

Miután a fiú elolvasta, a szája mosolyra húzódott. 
-Ez nagyon kedves! Köszönöm - nézett rám.
-Igazán nincs mit! Remélem kicsit jobb kedvre derítettelek! - mondtam mosolyogva.
-Mesélnél nekem egy kicsit bővebben a mosolynapról? - kérdezte félénken. Örültem ennek a kérdésnek!
-Persze! De előbb. Én Vivi vagyok! - nyújtottam felé kezem.
-Én pedig O...Krisztián!! - mondta, s kezet rázott velem. Miért kezdte a nevét "O" betűvel? De mindegy is. A keze selymes volt, de erős. A napszemüveget még mindig nem vette le, amit már furcsálltam. 
-Tehát. Nem tudom, ismered a ByTheWayt? 
-Hát..nem igazán - még nagyobb mosoly ült arcára. 
-Akkor kezdjük is az elejéről. A ByTheWay az idei X-Faktorban tűnt fel. A 4. élő adásban kiestek, de miután egy másik versenyző kiszállt, a helyére léptek, és egészen a 2. helyig jutottak! Az elsők is lehettek volna, de mivel Danics Dóra édesanyjának nagy ismertsége van, a lány az első helyig ment el párbaj nélkül. A ByTheWay utána hatalmas sikerre tett szert, minden hétvégén mennek koncertezni, számos daluk jelent meg, mindig feldolgoznak valamilyen számot. Klippet forgatnak, fotózásokon vesznek részt, stúdióznak. Mellékesen, Pesten most lesz egy fellépésük, amire én is megyek két barátnőmmel. A BTW találta ki a mosolynapot, hogy legyen egy nap, mikor az emberek megállnak, és mosolyognak. Hisz egy mosoly mindenkinek örömet hoz - meséltem neki, és ő figyelmesen hallgatta szavaimat. 
-Akkor látom nagy rajongóval állok szemben! Pontosabban ülök mellette! - nevette el magát.
-Az egyik legnagyobbal! - mondtam vigyorogva.
-Mit jelentenek ők neked? Mármint miért olyan fontosak? - a kérdésén eléggé meglepődtem, de máris válaszoltam.
-Igazából..ez elmondhatatlan érzés..Olyan különleges hangjuk van, s mikor meghallom, boldog, magabiztos, és erős leszek! Megtanították, hogy ne adjam fel az álmaim, és, hogy mindenkinek segíteni kell, mert addig lehet, amíg lélegzünk! Árad belőlük a szeretet, a kitartás. Örülök annak, hogy az ország szebbé tételére használják fel a hírnevüket. És ahogy ők mondták, nem ismertek, hanem elismertek akarnak lenni - mosolyogva hallgatott végig Krisztián, én pedig csak mondtam, mondtam és mondtam.
-Értem! Ez tényleg szép dolog! Eddig még nem nagyon hallottam róluk, mert Angliában éltem. 
Ezen a mondatán kicsit elgondolkoztam. Később elmondta, hogy 22 éves lesz..A napszemüveg még miért van rajta? És a sapka? Miért nem vágta rá egyből, hogy Krisztiánnak hívják, mikor megkérdeztem? Nah, meg tud főzni? Nagy gondolkodásomat ő zavarta meg, mikor felállt mellőlem, és közölte, itt lakik, és le kell szállnia.
-Na ne! Itt laksz? - kérdeztem, mire gyorsan felpattantam, s a vállamra dobtam a táskámat.
-Igen! Miért? Csak nem te is? - kérdezte vigyorogva.
-De! Jajj de jó! - mondtam boldogan, majd együtt leszálltunk a buszról. A szomszédos háztömbben lakik. Nagyon kedves srác, már csak a szemére, és a hajára vagyok kíváncsi, mert eszméletlen ismerős. 
-Nem szeretnél feljönni hozzám? Bemutatnám neked a barátnőmet, Alexát! - kérdeztem, miközben a járdán sétáltunk.
-Dehogyisnem! Ez nagyon jó ötlet, miért is ne? - nézett rám mosolyogva. 
Hamar hazaértünk, csengettem, és Alexa ajtót nyitott.
-Szia! Megjöttem! - öleltem meg a lányt.
-Szia! Már nagyon hiányoztál! Öö, ki az új vendégünk? - kérdezte Alexa kicsit meglepetten.
-Jaj, de bunkó vagyok. Ő itt Krisztián, a buszon ismertem meg, és képzeld, a szomszéd háztömbben lakik. 
-Szia! Örvendek - nyújtotta kezét a fiú.
-Helló! Üdv nálunk. Gyere beljebb - tessékelte be a lakásba egy mosoly keretében.
Itt volt Bella is, így őt is megismerhette.
-Szia Vivim! - huppant fel a tv elől, majd megölelt.
Krisztiánnak ő is bemutatkozott, majd a fiút megkínáltuk üdítővel, és sütivel, majd leültünk négyen a kanapéra.
-Nah és lányok? Ti is nagy ByTheWay rajongók vagytok? - kérdezte az új barátunk nevetve.
-Még szép! - vigyorgott Alexa.
-Gyere Krisz, mutatok valamit! - húztam fel két kezemmel a kanapéról.
-Ohh micsodát? - kérdezte kíváncsian.
-Nah, gyere már! - nevettem.
Bevezettem a szobámba, ami tele volt ByTheWay poszterrel, a falon egy szabad hely nem volt.
-Te jó ég - mondta meglepődötten.
-Nem tetszik? - kérdeztem csalódottan.
-De, de! Nagyon! - láttam, ahogy pír vándorolt arcára.
Bella elénk lépett, s elkezdte mondani, ki-kicsoda. 
-Ő itt Vavra Bence, most lett 20 éves, neki van a legmagasabb hangja, és eszméletlen gyönyörű. Mellette Szikszai Péter, vagyis Sziki. Ő a legidősebb, 27 éves. Neki rekedtes a hangja, és hátborzongatóan szuper! - mondta mosolyogva Bella. Krisz közben kuncogott, bár nem tudom miért.
-Ő itt Feng Ya Ou Ferenc, de mindenki csak Ya Ou-nak hívja. Van egy kis ázsiai beütése, hiszen a nagyapja kínai, ő viszont itt született, és a gyermekkora is Magyarországhoz köti. 22 éves, és tökéletes..-mondta Alexa az utolsó hangot suttogva, de mint a legjobb barátnői, mi azt is meghalljuk, amit gondol.
-Ő pedig Patocska Olivér - mondtam csillogó szemekkel, és az egyik poszteren a szőkeségre mutattam.
-21 éves srác, ő találta ki a mosolynapot. Kitartó, és magabiztos, nem adta fel az álmait! Tud rappelni, és nagyon jól énekel - mondtam.
-Értem. És szerintetek ki a leghelyesebb? - kérdezte komolyan, de lehetett hallani hangján, hogy mindjárt elneveti magát.
-Hát..öhm..szerintem Sziki. Azért, mert nagyon helyes, művelt és magabiztos, mégis vicces - mondta félénken tarkóját vakargatva Bellus.
-Szerintem Ya Ou. Titokzatos, kedves és aranyos. Komoly, de ha kell, megbolondul - hajtotta egymás után határozottan a szavakat Alexa.
-És szerinted Vivi? - fordult felém Krisztián.
-Nekem Oli a legszimpatikusabb! Okos, vicces, helyes és céltudatos.
Miután ezeket 'megtárgyaltuk', kimentünk a konyhába, mert a sütemény után nagyon szomjasak lettünk. Feltűnt, hogy Krisztiánon még mindig rajta van a napszemüveg, így hát vettem a bátorságot, majd megkérdeztem tőle felvont szemöldökkel:
-Amúgy a lakásban vagyunk! Nem veszed le a napszemcsid?
-Hát jó, leveszem..de nem ijedjetek meg, vagyis maradjatok nyugodtak - ekkor a lányokkal egymásra néztünk.
-Mégis miért mondja ezt? - kérdeztem magamban.
Először a sapkát vette le és hirtelen leblokkoltam, hogy kit látok...

1. rész: A koncert

Sziasztok!:) Megjöttünk az 1. fejezettel, reméljük tetszeni fog:) Puszi: Vivi, Bella, Alexa xx

*Vivi szemszöge*

Pár hete költöztünk fel Pestre a legjobb barátnőmmel, Alexával. Elég nyugis és szép albérletben lakunk. Nagy szerencsénk volt, hisz egykori osztálytársunk, és legjobb barátnőnk, Bella, a szomszédban él, s tölti mindennapjait.

Épp a szobámban ücsörögtem, s néztem a facebookot, mikor Alexa hirtelen berontott.
-Vivi! Vivi! Képzeld, a ByTheWay most szombaton lép fel a városban! Muszáj elmenni! – a hír hallatára felugrottam az ágyról és együtt sikítottunk barátnőmmel.

-Várj! Most szombaton? – kérdeztem ledöbbenten.

-Igen! De miért? – érdeklődött felvont szemöldökökkel.

-Jaj ne.. Megígértem anyuéknak, hogy a hétvégén hazalátogatok.. – hajtottam le a fejem csalódottan.

-Ne már! Nem tudsz előbb menni? A suli csak két hónap múlva kezdődik! – kérdezte szomorúan Alexa.

-Háát.. Megkérdezem, de nem ígérek semmit! Muszáj az első sorban tombolni, ki nem hagynám! – köztudott, hogy mi hatalmas rajongók vagyunk.

            Nagy gondolkozásunkat a csengő zavarta meg.

-Kinyitom! Biztos Bella lesz! – szaladt Alexa az ajtóhoz, és igaza is lett.

-Hellóka! – köszönt vidáman a barátnőnk.

-Szia! – kerekítettem egy széles mosolyt arcomra, majd Lexával indultunk Bellus felé, hogy szorosan megöleljük.

-Nem tudom, szereted-e, vagy ismered-e, de képzeld, most hétvégén a ByTheWay lép fel a plázában! Mi Vivivel hatalmas rajongók vagyunk! – nézett rám a barátnőm egy mosoly keretében. Mivel régóta nem beszéltünk Bellával személyesen, nem igazán tudjuk, hogy mit szeret.

-Ezt nem mondjátok komolyan. Ti is Wayerek vagytok? Ezt nem hiszem el!

-Igen! De jó. Akkor eljössz a koncertre? – kérdeztem vigyorogva Bellát.

-Persze! Ki nem hagynám! Úgy örülök, hogy megint így hárman vagyunk, ahogy régen – mondta, s közben szorosan magához húzott minket egy ölelésre.

-Igen, csak lehet, hogy Vivi nem lesz itt – biggyesztette le száját Alexa.

-Miért? Kötelező eljönnöd! – próbált szigorú lenni Bella.

-Szeretnék is, meg minden, csak most megyek haza Mosonmagyaróvárra, de próbálom át tenni egy másik napra. Megyek is, felhívom anyut – fogtam telefonom, és a nappaliból a szobámba siettem. Körülbelül a harmadik csengés után felvette anya.

-Szia Kicsim! Minden rendben? – kérdezte anyu kicsit féltőn, mivel nem sűrűn hívom este fél nyolckor.

-Szia! Persze, ne haragudj, hogy zavarlak, csak azért hívlak, hogy előbb nem mehetnék haza?! Mert a kedvenc bandám itt koncertezik a közelben, és Bellussal, meg Alexával szívesen elmennék!

-Csak nem a ByTheWay?

-De igen! – válaszoltam félénken.

-Vivi! 19 éves vagy! Megérdemlitek, hogy elmenjetek bulizni, és én nem szólok bele, hiszen tudod apáddal mi mindig szívesen látunk itthon! – megkönnyebbültem szavaitól, így megbeszéltük, hogy holnap (kedden) elmegyek, és csütörtök délután jövök haza. Elköszöntünk egymástól, jóéjszakát kívántam, és letettem a telefont. Mikor kimentem a konyhába, Alexáék forró csokit szürcsöltek.

-Nah mi a szitu? – kérdezte bögrével a kezében Bella.

-Hát.. – mondtam szomorúan, hogy elhitessem velük, nem mehetek – anya azt mondta, hogy…MEHETEK!!

Mind a hárman sikítva ugráltunk a földön és a kanapén. Mikor lenyugodtunk kicsit, mondtuk Bellusnak, hogy ezt meg kell ünnepelnünk, ezért kiválasztottunk egy filmet, csináltunk popcornt, és leültünk a mi ’házi mozinkba’. A tökéletes hang című filmet néztük. Már mindannyian láttuk, de mégis sokat nevettünk rajta, közben még a dalokat is kívülről énekeltük. A film végén Bellus egy nagyot ásított, amin Alexával elkezdtünk nevetni.

-Ne haragudjatok, de szerintem megyek haza aludni, mert már alig állok a lábamon! – mondta szinte csukott szemmel Bella.

-Jó, mi is megyünk! Még szerencse, hogy közel laksz – mondtam mosolyogva szomszédunknak. Kikísértük, becsuktam az ajtót és bementem a szobámba. Most Alexa ment fürödni előbb, s mire én sorra kerültem volna, elnyomott az álom. Megálmodtam a koncertet. Nagyon jól éreztük magunkat! Fotót készítettünk, szereztünk autogramot, majd Oli elhívott egy randira! Mikor a lányok ezt megtudták, kicsit irigyek voltak, de nem sértődtek meg, hisz' Bellának Sziki tetszik, Alexának pedig Ya Ou. Persze Bennyt is imádjuk, de neki, és legjobb barátnőm "szerelmének" van barátnője. Peti és Oli viszont szingli. Másnap, mikor Olivérrel a randira mentünk, egy gyönyörű étterembe vitt a szőke hercegem. A hajam ki volt engedve, egy fehér póló, barna kabát, és egy farmer volt rajtam. Nyakamba egy halvány rózsaszín sál lógott. 
Az este csodálatosan telt, mikor arra lettem figyelmes, hogy már búcsúzkodunk. Olivér megölelt, majd vészesen közelített ajkaival az enyéim felé. Már majdnem megcsókolt, mikor ébresztőórám hangjára riadtam fel.
-Pont a legjobb résznél!-bosszankodtam magamban. De ez mindig így szokott lenni. Kikászálódtam az ágyamból, s odaslattyogtam a szekrényemhez, majd kiválasztottam a ruhámat. Szőke hajamat egy hajgumival felkötöttem, a szememre pedig egy kis halványlila sminket kentem. Felnéztem a szobámban függő faliórára, ami már fél kilencet mutatott, a buszom pedig fél óra múlva indult. Gyorsan összedobtam a táskámba a cuccaim, ettem egy tál müzlit, majd bementem Alexa szobájába, aki szerencsére már ébren volt.
-Szia! Sietek a buszhoz, csütörtökön jövök!-nyomtam puszit az arcára. -Aztán nem rosszalkodni!-mondtam szigorúan, miközben a mutatóujjamat a levegőbe lendítettem.

Jó, majd még beszélünk. Vigyázz magadra, szió!-ölelt meg barátnőm.

Kiszaladtam a lépcsőházba, majd az utcára, s épp, hogy elértem a buszomat. Az út lassan telt Budapestről haza, Mosonmagyaróvárra. Bedugtam a fülhallgatóm és a ByTheWay számait hallgattam egész úton...

Prológus

Sziasztok!:) Itt a blogunkhoz a prológus, reméljük sokan olvassátok majd:) Puszilunk mindenkit: Vivi, Bella, Alexa xx

Mosonmagyaróváron élt három átlagos lány kiskoruk óta, Alexa, Vivi és Bella. Általános iskolában ismerkedtek meg, s azóta legjobb barátnők lettek. Elhatározták, hogy Budapestre fognak egyetemre járni, és együtt laknak majd.Az életükbe egy váratlan dolog következett be, ugyanis Bella szülei az egyetem előtt két évvel bejelentették, hogy felköltöznek a fővárosba. A lányt és a barátnőit megrémítette a távolság.Pár hónap múlva kezdődik az iskola, ezért Vivi és Alexa lakást kerestek Pesten. Próbáltak közel költözni régen látott barátnőjükhöz, Bellához, de nem nagyon találtak kiadó helyet. Kezdtek elszomorodni, hogy a keresgélés sikertelen, nem jutnak egyről a kettőre. Egyik nap Bella hívta őket telefonon, hogy a fölötte lévő albérlet kiadó. Mind a három lány nagyon örült, majd pár nap múlva Alexa és Vivi költöztek is…